szállás

megvan a szállásom. 

ennek örömére egy vers, az egyik kedvencem. 

Bertók László: Boldogság dal

Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

cím

apropó, akik rájönnek, miért lett "hülye ragozás" a blog címe, azok között kisorsolok majd valamit.. bár gyanítom, hogy a tesóm lesz az egyetlen, aki rájön..:)

before

az egész ugye úgy indult, hogy nem vettek fel a fősulira, ezért aztán világot kell látni, irány tehát ösztöndíjjal Bécs. 

Nem, akik még nem tudják, mikor megyek, és esetleg még látni szeretnének, fognak, mert szeptember végén teszem csak át a székhelyem. 

De hát már most is akad megosztanivaló azokkal, akik szintén ösztöndíjjal mennének majd külföldre, van pár dolog, amire jó, ha nem ilyenkor csodálkozik rá az ember (mint én, most). 

Ezekről lesz szó addig, amíg ki nem költözöm.