fb

ilyen itt a koliélet. nálam, legalábbis.

dal

kb 16 voltam, mikor kijött a Ki nevet a végén? c. albuma Koncz Zsuzsának. azon van rajta ez a dal, megvan kazettán:D akkor baromira közel gondoltam magamhoz ezt a dalt, most pedig újra hallgattam, sok év után, és... hát még mindig.

http://www.youtube.com/watch?v=MAvZU2SKqk0

utána pedig a hétfői Bödőcs se rossz:)

http://www.youtube.com/watch?v=J0Irfhy3RYk

na jó, leállok:)

vielleicht

"meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink.." - ezt hallgatom most:) sok hasonló után. néha rámjön, hogy csak ilyeneket és semmi mást ne hallgassak, általában, (na jó, mindig) Presserrel kezdődik, aztán hívja elő a többit. valamivel ilyesmivel foglalkoznék legszívesebben, ezt a kultúrát átadni másoknak. csak azok a mások egy kukkot sem értenének belőle. nem értenék azt sem, miért kért tegnap Alföldi bocsánatot, és mégis miért nem szeretnék sokan ott látni őt, ahol van, pedig azt gondolom, a tegnapinál korrektebb gesztust elképzelni sem lehet. ma este kimásztam a két múzeum közé (natúr meg kunszt) a Weihnachtsdorfba, nagyon klassz dolgok vannak, nem szeretem a karácsonyt, nagyon nem, de itt nem lehet nem szeretni, az a helyzet. Április 9-én Koncz Zsuzsa koncert lesz Budapesten. Februárban a Hobo Blues Band búcsúzik... Júniusban Jamie halfplugged a MűPában. Jövő szombaton The Longfield gospel koncert lesz itt Bécsben:) tegnap este rákattantam a gospel koncertekre, amennyit csak lehet, szeretnék meghallgatni, de annyi van... na mindegy, most ez az öröm.

csikágó

juhéj, nagyon klassz, Ysu barátommal megyek vasárnap este színházba!:) már nagyon várom. 

úgy volt, hogy ma este Ripoff koncertre megyek az elég közeli Tunnelbe, (van vagy két sarokra ez is:)), be is mentem megkérdezni hazafele, hogy kóstálna, ha lemennék, aztán estefele megnéztem a Rekviem egy álomért c. filmet, s nem lett kedvem lemenni. De legalább nagy karácsonyi ajándék-brainstorming van tesómmal, és ez jó, mindig jó:) hétfőn leadom a titkárságon Pilunak a beadandókat, nehogy már azt higgye, hogy azt higgye. 

lemaradt

hallgassátok, mert csudaklassz: http://www.youtube.com/watch?v=LAjfB0XfjkA

hétvége

egy tegnapi telefonbeszélgetésnek és a munkából adódó, megfelelő mennyiségű információáradatnak köszönhetően vasárnap reggel röpke másfél napos kirándulásra indulok szeretett székesfővárosunkba és egy környező településre, mely végülis valamilyen szinten az otthonom. Délben nagyszüleimmel ebédelek végre, este Golgota, késő este, már-már éjjelnek nevezhető napszakban megtekintem az évad utolsó HOPPart Chicagoját valahol a Moszkva tér környékén, ha jól emlékszem, majd tesómnál hálok a szállóban, ha minden jól megy. Ha nem, hát kiszorulok a pesti éjszakába:) Másnap délelőtt futok pár kört itt-ott (bookline, kre, fszek, magyardalnapja), aztán usgyi vissza, másnap suli. 

ma megnéztem a retrospektív Frida Kahlo kiállítást (vagy lehet, hogy a retrospektívnek máshol kellene lennie a mondatban..), elég jó volt, végtelenül őszinte nő festette ezeket a képeket, minden tiszteletem az övé most.

gwh vs g

van egy hülye szokásom (nem, sokkal több van, de most egyről lesz szó), szóval hangosan szoktam verseket meg monológokat mondani - főleg sötétben, zuhany alatt, óra alatt magamban is, a busztól a koliig mostanában rendszeresen. amióta a fesztivál tart, ugyanonnan jövök minden éjjel haza, és mindig ugyanazt kezdem el mondani, ami abszolút összevág azzal a tanítással, amit ma kaptam Zsuzsitól. 

már csak 2,5 beadandó van hátra, estére talán már csak kettő, s 8tól Kövek a zsebbent nézünk, már nem tudom, milyen nyelven. jó lenne megnyugodni, tegnap valamitől nyűg volt a nap nagyfele, de mintha nem tisztulna.

heti mérleg

itteni létem hetedik hetének utolsó napjánál járok. e hétről összefoglalóan talán az alábbi idézet szól: "Bizonyított, hogy felül lehet emelkedni egykori tévedéseinken, és ez tiszteletre méltó emberi tulajdonság." van, ami szinteket ugrott meg a héten, és még több, (mint mindig, rövid kis életemben), ami szinteket ugrott le, "de hát - én így is akartam". vagy ha nem is, így történt. Bíbelődök megint egy beadandóval (mintha nem akarna fogyni:D), azt hittem, pompásan felkészültem hozzájuk anyagokkal, ehhez képest, lehet, hogy csak a tudat hiányzik, de mindig mintha épp egy átkötő mondat hiányzana valakitől.. régebben szerettem ilyeneket írni, 6-8 oldal bátran ment egy levegővételre, most pedig négynél megállok. a szd-ról szerintem ne is beszéljünk, már biztos, hogy nem lesz olyan, amilyennek terveztem. mindegy, zajlik az élet. ha kinézek az ablakon, látom a holdat.