az nagyon béna, hogy azt a kapcsolatot siratja meg az ember, amiről tudja, hogy nem bír ki egy évet külön. [pláne, ha már azelőtt (nagyon) elcseszi, hogy elmenne.]
a többi meg milyen frankó, kis stabil. tegnap-ma voltam Veszprémben Bandesznál, 10,5 éve a leglököttebb jóbarátom. ennyire öregek vagyunk. illetve én, mert ő ugye 5 nappal lemaradt.
voltam ma vezetni, holnap lenne a forgalmi vizsga, de közös megegyezéssel (én és én), úgy döntöttünk, hogy egyrészt nem csinálunk hülyét magunkból (még jobban), másrészt pedig tökre szeretek ahhoz vezetni, hogy egyszer majd szuperjól vezessek. most rettenetes bizonytalan vagyok még, ha elkezd mellettem telefonálni az oktatóm, és nem arra figyel, hogy az előttem álló BMW-től kábé öt centire állhatok.. persze, csomó pénz bukfenc ez most, ami sajnos sosem érdekelt; de egy végtelen jó érzés volt ma úgy menni, hogy nincs benne az a feszültség, ami alapvetően végigkíséri ezt a hetet, és tök jó volt autókázni, csak mert tudtam, hogy nincs tétje. ettől visszatért a birkatürelmem, és minden további nélkül megjártuk a Moszkvától Budafokig egész Budát.:)
hát így. szerintem az év eddigi legjobb döntését hoztam meg ezzel, legalább nem ölök meg senkit. a feszültség úgyis a tetőfokán még itt az éves magyar finisben.
el lehet cseszni annyira, hogy arra sem tudod megkérni már, hogy imádkozzon érted, mert nem lenne őszinte. ilyenkor úgy nem marad egy kicsit hited. és tényleg senkit nem hibáztathatsz magadon kívül.
