Kathi

már tegnap este megérkezett végülis a szobatársam, csak aztán elmentünk bulizni, és nem írtam róla. Kathinak hívják (Katharina), Linz mellett egy kisvárosból jött. Normál időben kel és kb mostmár (19:17) lefeküdt aludni, illetve olvas, de az mindegy. Pszichikálisan már a másik oldalon van.:) (majd ha beszélgetünk, írok még dolgokat róla:))

pull over

Délután találkoztunk Évivel, és elmentünk körbejárni az egyetemet, felkerestük a Finnugrisztika Tanszéket és az Erasmus irodát, csupa haszontalanul hasznos dolgot. Persze a memóriakártya a gépben maradt, így képek az uniról csak később. Kabát nélkül már nagyon hideg van, nemjóezígy. Illetve persze, hogy jó, de nem október elején. Hol marad a pulcsis időszak?
Hétfőn sok intéznivaló lesz, addig nyugi.

BABETTnek!!!

 a szomszéd utcában találtam, piac felé menet. este arra fogok hazajönni, hátha ki van világítva:)

piac

 választások lesznek itt is, október 10-én. néhány a plakátok közül.

 itt lakom.

 választási kampány 2.

 piac felé menet

 választási kampány 3.

 piac 1.

 piac 2.

 választási kampány 4.

 gyerekjáték

 :)

hazafele, a Pfeilgasse egy szakaszán egy parkon keresztül vezet az út.

Erasmus party

Tegnap voltunk az Erasmusosoknak rendezett nyitóbulin az Eschenbach Palais-ban. Ez valami hihetetlenül impozáns épület, Magyarországon még belépővel se engednék be ide a velem egykorúakat, itt pedig festmények és cigarettafüst igazi egyvelegében olvashattad le a matricákról, kivel beszélgetsz éppen és honnan jött. Klikkesedés persze rögtön, Lilla az elején hozzánk csapódott (Károlis jogász), Bogi (Évi lakótársa, ELTÉs biológus) pedig szintén, majd egy Jayna nevű afroangol lány, de ez volt a maximum. Ezen kívül láthattunk még rengeteg lengyel diákot, akik inkább egymással, mint velünk akartak beszélgetni, helyieket, persze, Tamást, aki csak átugrott Magyarországról két napra (...), Jánost, aki itt él, és édes akcentusa van már magyarul, és ezzel körülbelül ki is merült a magyarok száma. Egy ismerkedős bulihoz képest elég hamar beindult a dübörgő zene, ami után a saját nyelvedet nemigen érted, ha a füledbe ordítják, nemhogy másét. Szóval nem maradtunk sokáig, Évivel legalábbis. Elindultunk visszafelé a belvároson át gyalog, ő jó messze lakik (tőlem legalábbis, mert 40 percet gyalogoltam vissza), de elég közel lakik a Volksoperhez, ahol lehet, hogy csinálok majd valamit. Közben láttuk kivilágítva a Parlamentet, a Kunsthistorisches Museumot, meg még nyilván egy csomó épületet, amiről most még nem tudom, micsodák (de szépek). Hazafele, már egyedül, eljöttem az egyetem mellett (amire azt hittem, az a kórház). A bulin összeszedtük a lányokkal, mi mindent kell intézni jövő hét elején. Mindenekelőtt diákigazolvány-papírokat, mert addig nincs bérlet. A bérlet egy szemeszterre lesz 125 euró, de! jó az éjszakai közlekedés is.

nem

közben rájöttem ám, hogy nem tartottam be az ígéretem, nem lehetett ugyanis lépést tartani szeptemberben a munkákkal és a tájékoztatással is, tájékoztatás tehát elmaradt. úgysem lehet felfogni, mennyi mindent kellett intézni ezzel kapcsolatban (ha csak a  hivatalos részét nézzük is, DE! köszönet, nagyonnagyonnagyon Évinek, elsősorban, aki szintén valahol itt bolyong most Bécsben, és mindjárt megyek és iszunk egyet, Máté Jucinak, Csontos tanárnőnek, Pongrácz Mártának és Halász Krisztinának, valamint Diának és Eszternek, akik pedig mindig mindent megoldanak.), picit elfáradtam benne, (nem, igazából a munkákban, de hát azt is meg kellett valakinek), most jó lesz egy picit nyugisabban lenni.
még ha egyedül is....

indul

No, hát itten valék, jó magyar vitéz, a megérkezéssel kapcsolatban talán elég annyi, hogy hátamon a 70 literes hátizsák, ami csak belefért, elöl a sima hátizsákom, kvázi a hasamon, s felváltott kézzel húztam a giganagybőröndöt, ami alig akart kiférni a vonatajtón. A Westbahnhofot natürlich felújítják, valahol kikeveredtem a Felberstraßen, vagy ilyesmi neve van. Még a vonaton lerajzoltam egy kis papírra a térkép egy részét, ami most kellett, mégse legyek feltűnő. Ahogy elindultam az úton, megtalált egy néni, hogy segítsen-e, mondtam, hogy igazából erősítsen meg, ha akar, de tudom, hogy hova kell menni. Akkor megnyugodott, mondta, hív egy taxit, mondtam, nem kell, köszönöm, szeretek sétálni, aztán utamra engedett. A különben valószínűleg 10 perces út 50 percre sikeredett, de tudom már, hogy hol van mosoda, több magyar hangot hallottam, mint osztrákot, és találkoztam egy ismerőssel is, (a vonaton is kettővel:)).
Aztán megérkeztem a szállásra. Nincs messze semmitől (még csak térképen, gyalog majd este), kábé ha azt nézzük, hogy a belvárostól mennyire, akkor mondjuk mintha a Harminckettesek tere környékén laknék. Vagy hát 8. kerület, Józsefvárosban vagyok. Pontos cím (levelek miatt:P): Wien 8, Pfeilgasse 1A, 499 Zimmer.
A szállással nincs semmi gond, nagy nehezen varázsoltam netet is. A kollégium nem túl modern, de abszolút tiszta, elvileg (kiírás szerint) egy Katharina nevű leányzóval vagyok egy szobában, de még nem tette tiszteletét (a csekkolási időnek vége, lehet, hogy akkor ez a hétvége nyugis lesz.) Az ágy kényelmes:)))) Minden szinten konyha, bár úgy tűnik, vannak nagyon bejáratott emberek, akik már konyhafőnökké léptek elő, mondjuk annyira engem nem korlátoz, holnaptól, ha minden jól megy, egy vízforralóval és egy szárítóval gazdagítom a szobát. A WC is külön van, de pont hozzám (hozzánk) a legközelebb. Megyek fürdeni, este Welcome Party, bár elég álmos vagyok.

(nem lesz ez ennyire terjengős, csak az anyukáknak, megnyugtatásképp ez a rengeteg info. Igen, Anya, megettem a szendvicseket!:)))

Már sorban küldik az egyetemről a nyelvi kurzusra jelentkező e-maileket, nagyon jó itt az egyetemi élet, igen tetszik. Amikor Sára azt mondta, igen kaotisch az élet a Károlin, értem, mire gondolt:) bár azt hiszem, összehasonlíthatatlan egy egyetemváros egy bérháznyi teremmel.