odysseus és mi

elkezdtem különböző előadásokat látogatni, csak úgy. Ma volt egy Theatergeschichte - Bei Hof und in der Stadt: Pariser Theater im 17. Jahrhundert, aztán pedig a Klasszika-filológia tanszéken egy Odysseus in der Weltliteratur. Az előbbi előtt összefutottunk Bálinttal, kiderült, hogy ő rendesen jár erre az órára, utóbbira már egyedül mentem, nagyon érdekes volt, szerettem nagyon-nagyon. Az előadó hozott hangszert is, játszott és énekelt. Aztán felolvasott egy részt ógörögül Homérosz Odüsszeiájából...

Most A nyughatatlan c. filmet nézem (de megszakadt, és nem akarja folytatni), Johnny Cash életéről, tisztán előttem van Az emberiség végnapjai (ZsaZsoBo osztály, 2007 októbere), annak is a vége, ami mindig valami más, de rendszerint nagyon erős érzést váltott ki. Nem úgy, mint a Good Will Hunting bizonyos jelenetei, vagy most épp Phil dala, hanem egészen széles skálán bármi történhetett, attól függ, melyik jelenetet éreztem a legerősebbnek. Este két Tschehow-egyfelvonásost nézek, a színháztól kaptam ajándékba, elképesztő... 

Holnap lesz egy ilyen órám: Afroamerikanische Musikformen. Várom a vasárnapot, a jövő hetet, barátlátogatok, barátlátogatnak, hej! Ken írt tegnap, utólag persze hülye vagyok és sajnálom, hogy kihagytam azt a közös Golgota-délutánt, de tudom, hogy még pótoljuk.  
Dolgozom "haza", elég, és jó ez is most. Kathyt viszem november elején színházba, tisztára transzállapotba került ettől, hihetetlen. 


Tudjunk elköszönni. Ez az egyedüli rossz, ami most van, a fenébe is. Aztán kész.

kaptam ma egy levelet...

(igen, rendes postai levelet, tudjátok, létezik még olyan..:P), aminek a legszebb mondata ez: "Vannak emberek, akikről egyszerűen nem tudom elhinni, hogyhogy nincs szárnyuk..." Nagyon-nagyon köszönöm! (mármint a levelet, az idézet természetesen nem rólam szól.) 

ma több hangszerbolt is mellett valahogy elsétáltam, (nincsenek véletlenek...), közben mindig épp valami nyugis zene ment a fülembe, és azon gondolkodtam, mostanában úgyis ilyen megköszönősben vagyok valamiért, hogy akkor volt mindig a legklasszabb, amikor bárhol voltunk, élőzenéltünk. Fesztiválon, táborokban, otthon, suliban...etc. Papa, Tibi, Zoli, Bence, Dani, P.b. (azért ide írom, mert ő sem akarna máshol lenni), Tomi, Peti, Manó...és legutóbb pedig már itt "kint" Tomival zongoráztunk, és ez csuda klassz dolog - hálás vagyok érte.

még a tegnaphoz

a Naturhistorisches Museumban nem is annyira a kitömött állatok vagy a világ három legnagyobb kőgyűjteménye között számon tartott kiállítás volt a jó (végig csak Szabó T. Anna Kavics-versét mondogattam), hanem hogy a Saal 15-17-ben Charles Darwinról volt egy NAGYON jó kiállítás. Szóval aki erre járna, nyilván nagyon szuper megannyi múzeum soksoksok kiállítása, de szerintem ezt se hagyja ki. S ha Ausztria nemzeti ünnepén mulatni vágyik az ember, vesse le magát a Laudongasse 8 nachBar-jába, ahol Erasmusosoknak rendezett Austrianparty-ra szólt a meghívás. Sikerült Kathyt is elcsábítani, melynek következményeképp mondhatni kiittuk a helyet a Sturm-készletéből. Jó, nem voltunk nyilván egyedül:) De nem is ez a lényeg, beszélgettünk egy nagyon jót. ja, meg katunk osztrák zászlót a képünkre. (a kép már a buli után készült, itthon.)

délutáni kávé mellé...

október 26-a nemzeti ünnep Ausztriában, suli így nem volt, helyette múzeumlátogattunk, előbb a Naturhistorisches Museumot néztük át, aztán pedig egy nemvészesenhosszú sorbanállás után ma meg lehetett nézni a Parlamentet. Képek.

 Európa a Naturhistorisches előtt.

 szemben a Kunsthistorisches

 

 Parlament ülésterem

 teteje

 szobrok benne

 másik oldalról

 másik terem

 magyarázó hölgy (egy az egyben mint Söptei Andrea, csak németül beszélt..)

 EU-s terem

 EU-s terem

 az EU-s teremben bőrülések vannak.

letters to God

kint szakad az eső, azt hiszem, egy nap belefér, hogy kimaradjak Bécs vérkeringéséből. ehhez a filmhez nem tudok mit hozzátenni, nézzétek, mindahányan. szívem szerint mindannyiotoknak más szavakkal ajánlanám, de van, akivel nem nagyon (...), ezért inkább így.

belvedere, főleg

legyenek képek:

Volksoper

 ez az előző megmagyarázása

 ez a Belvedere, mind, vagy a kertjében levő szobrok.

 ő december, a legszebb:) (de a három nyári is jön, azok is szépek azért..)

Editnek, kortárs művészet:)

ejha

sokminden volt ma, hiába vasárnap. amúgy két napja Szózatot szavalok csak úgy magamban és Zoránt dudorászok, rendszerint esti-éjszakai sétáim alkalmával a Rathaus környékén, illetve a török negyedben...
szóval ma. az előző vasárnap igen meghatározó volt, szellemileg-lelkileg mindenképp, ma kihagytam a Golgotát, hülye indok, le sem írom. Mindegy, délelőtt fordítottam, amit éjjel nem sikerült már, délután Évivel sétáltunk egy nagyot a Belvedere-ben (képek holnap, de talán még ma este), persze nagyobbat szerettünk volna, de jól rákezdett az eső. Szóval hazaiszkoltunk, ki-ki a saját irányába. Aztán egy nagy krigli kávé kíséretében fordítottam tovább, de hát ez nem is igaz, mindenesetre elég lendületesen próbáltam magyar szavakra cserélni a németeket, hátha mondat lesz belőlük.
Este megnéztem a Burgtheater Godot-ra várva című előadását, az igazgató-rendező állította színpadra, meg kellene írnom (...). Ha máshova nem, ide írom majd meg.

nem.

tegnap este megnéztem az Odyssee Theater előadásában a Rómeó és Júliát. Megszívtam. Az egyetlen pozitívum, hogy gyakorlatilag csak át kellett mennem a koliból az utca másik oldalára. Nem szabad elhinni mindenkinek, aki színháznak hívja magát. Számos hazai példával bizonyíthatnám (nem, inkább nem teszem), de ez tényleg... szóval a regionális (még csak nem is a döntő!) diákszínjátszó fesztiválok nem művészeti kategóriás diákjai is százszor jobbak voltak mindig ennél. Ne menjünk bele nagyon a részletekbe, legyen elég annyi, hogy klasszikusak szerettek volna lenni. Egyedül a dajka papucsa szegezte oda figyelmemet (nekem is kéne egy olyan..), amúgy meg már szinte a mondatokat számoltam vissza szegény Mercutio meg Tybalt haláláig. Már eltemettem magam, az előadással együtt, mikor az ominózus jelenet után némi hárfazene kíséretében folytatódott az előadás, de úgy tűnik, csak nem akarták, hogy a szünetben távozók lemaradjanak a hajnali jelenetről... (amúgy nem tudom, miért így van bennem, hisz a harmadik felvonás tényleg ezzel a jelenettel záródik, amivel itt is, bennem viszont egy erős záróképként van meg a két ember halála...) De lényeg a lényeg, végülis amilyen gyorsan csak lehetett, jöttem el a szünetben.