mis

nem volt egy nagyon happy hét, az biztos. nyilván valahol törvényszerű is, hogy visszajőve a temetésről, meg egyáltalán, és nem tudom, azért-e, mert otthon voltam, de most van először hiány. annak speciel kifejezetten örültem, hogy egy emberke, aki fontos lett, akkor ment haza, amikor nem voltam itt. de vannak ilyen mindenféle megfoghatatlan hiányok, kedvenceim közé tartozik a nem-tudod-mi-a-baj-csak-sírsz. de legalább kijön valahogy. (egy tréning végefele járva például elég nehéz olyan napot kifogni, amikor senki nem sír. leginkább, mert elege van.) nem is úgy hiányoznak dolgok, hogy "wáá, haza akarok menni", csak ezek is ilyen megfoghatatlanul. Itt nem lehet csekkolni Janit heti kétszer a gyüliben, hogy megvan-e, mert nincs gyüli. Nem lehet megnézni a bratyómat, hogy hazajött-e éjjel, nem lehet beszaladni a Jurányiba, "csak úgy", hogy ott vannak-e a csajok, mert itt nincs Jurányi. Félre ne értsetek, még mindig nagyon jó, a nagy részét szeretem azoknak, akikkel vagyok, szeretem, amit csinálok, vannak új, elfogadott projektek, amik épp kezdődnek, ami szuper, mert különben elég sivár lenne. De ez a hely van. Ezen az egy helyen van minden reggel ugyanaz a csapat, estig. Nem szaladok át az egyetemről a munkahelyemre, aztán a gyülekezetbe, érintve közben Ysut, majd haza. Itt nem tudja kommentálni Jaap, hogy már megint egy ismerősömmel találkoztunk az utcán..

Hát, nem vagyok benne biztos, hogy sikerült ezt jól elmagyarázni. Mindegy. Elkezdtem kitölteni a google-naptárat, mert úgy néz ki, a nyár sűrű lesz. Májusban lesz EVS on-arrival, előtte coach tréning, aztán a nyári siket projektnek az előkészítője. Júliusban elvileg részt veszek egy Event Wise tréningen, aztán rá egy napra kezd a 14 napos deaf exchange, tehát nem vagyok biztos még az előbbiben.

hugs

nem nagyon  lehet mit hozzáfűzni. találjátok meg mindenhol azokat, akiket lehet:) (kár, hogy nem lehet mindenkit, egyesek kifejezetten nem tudnak, de azért remélem, hogy valahol mindenkiben ott lappang ez a képesség.) hálás vagyok, hogy itt a második nap megtaláltam az "emberem", aztán negyedik nap kiderült, hogy nem is csak egy van, ami mondjuk nem hátrány, mert előbb-utóbb mindenki le fog lépni. take your time:)

amiért

épp vonatozom vissza Ommenbe, tehát jó esetben már nem történhet több rossz ezen a pár napos kiruccanáson, kicsit elég volt az anyagi csődből, ú.m. plusz repülőjegy, bkv-büntetés...etc. mintha nyaralni mentem volna haza...mindegy. csomó minden kavarog, annyiféle embertől sokszor annyi érzés, nem-jól-megélt húsvét, (milyen a jól megélt?) szerettem, amit Zsuzsi küldött át valamelyik nap a naplójából: "A Mostban ünnepeltük Julcsit, nagyon sokszínű volt a társaság, ez tetszett a leginkább. Hogy ha befogadó valaki, mennyiféle embert zár a szívébe." - viszonylag sok problémám van mostanában a kereszténységemmel, nyilván nem egyszerű, ha épp nem tartozol semmilyen gyülibe, meg ha épp senkivel nem lehet imádkozni, meg ha olvasod, hogy otthon, meg az egész világon milyen dolgokat akarnak elkövetni "kereszténység" címszó alatt, elég a hazai kultúrpolitikára gondolni, hogy görcsbe ránduljon az ember gyomra. szóval ilyenkor szeretem, amit Zsuzsi írt, nem azért, mert rólam írta, hanem, mert, azt hiszem, sikerült valahogy összefoglalnia, mit értek hit alatt. valahogy így. 

eddig nem szerettem a születésnapomra gondolni, mert minden évben sikerült azon sajnálkozom, hogy ki nem köszöntött fel, és végighallgatnom, hogy miért a legmacerásabb tortát kérem, de ha pedig valami ilyesmit is jelent másoknak, akkor lehet, hogy megéri.