ambivalens

ez a szó jellemzi leginkább az itthon töltött egy hetet. ha történik valami nagyon jó, utána történik valami nagyon rossz is, és így felváltva. nem hiszek ebben, meg hogy ez törvényszerű lenne, mert nem lehet, meg láttunk már példát az ellenkezőjére, és ne adjunk igazat annak se, hogy ami elromolhat - és inkább be sem fejezem ezt a mondatot, egyszerűen csak.. hát én tényleg nem tudom. biztos feszült voltam, és azért, vagy az a másik is feszült volt és azért, vagy én nem tudom, hogy a másik/egymás támogatásából hogy lehet átmenni egymás szekálásába, de rendesen tudom űzni. meg azért eléggé elrontottam eddig valamit, ha 24 és fél évem alatt még mindig van egy dolog, ami csak romlik. meg romlik. és még inkább romlik.. persze, legalább van min dolgozni..

de

nem is akartam ma írni, meg igazából ezt valószínűleg nem is teszem ki mindenfele, hisz nincs szó benne a csudaklassz törpökről, meg semmi.
csak eszembe jutott két dolog. Egyik GI halála kapcsán, hogy egyszerűen annyira borzasztó, annyiszor futottam vele véletlenül össze a Déli pu. környékén és annyira lelkesítően beszélt az amerikai irodalomról, hogy egyszerűen semmi nincs bennem abból, amit vasárnap reggel Phil tanított, csak annyi van meg, hogy a halál volt a téma. Egyszerűen csak nagyon rossz, hogy ez így van. Azóta Steven Curtis Chapman Beauty will rise c. albuma megy (vajon miért...), elképesztő ez az egész.

a második ilyen, meg hogy holnap lesz ez a záróvizsga dolog, beláthatatlanul soknak tűnik ez a nyelvészet, közben csak a csökönyös kis agyam van arra szocializálva, hogy túl sok felesleget ne fogadjon be, de szóval biztos lesz valami, meg nem is izgulok, mert minek izguljak, csak legyünk túl rajta, aztán viszlát. miközben meg ott van, és egyre jobban ott van, amit MI szokott nyomni, hogy a végén oda tudd mondani, akármi van, hogy "... de" (és ezen van a hangsúly) "...legyen meg a Te akaratod.." hát ez nekem valamiért nagyon fontos lett és előszeretettel alkalmazom lehetetlen helyzetekben, és ez nagyon jó. szóval köszönöm.

tevlista

kattog az agyam, mióta itthon vagyok, fura szagok, mocsok meleg, és fülledtség van, ennyit érzek. nem mentem ma el Zsófi előadására, mondván, tanulok (becsületemre legyen mondva, tényleg, tanulok (is)), de azért nemjóérzés. Nem jó érzés az sem, hogy szerdáig már csak két teljes nap van, és akkora a nyugalom bennem, hogy már lassan az aggaszt, hogy miért van ekkora nyugalmam. Nem esélytelenek nyugalma-féle érzés, hanem ilyen "nemtökmindegyúgyisleszvalahogy". komolyan. délelőtt ma gyüli volt, wááá, de jó volt, Ildi, Enci, Lilla, Edó, köszi mindent!:) még nagyobb lett általatok ez a lebegés. kedvelem én ezt a 8-as alkalmat, van valami elég jó érzésem mindig olyankor.. télen valahogy még inkább.. nna visszalátogatok Kazinczyhoz. aki úgy tudja, hogy találkozunk a héten (leginkább sze du, csü, pé, v szo de), ráadásul még ezt is olvassa, az legyen szíves írjon már, hogy konkretizáljuk a dolgokat. további szép vasárnap délutánt Nektek!

(most veszem ám észre, hogy amikor elkezdtem írni, címet adtam, és totál nem arról szól, mint amit 3 mp-cel azelőtt gondoltam. szóval marad a cím, a következő pedig úgyis arról fog szólni)