párszor meghallgattam a múlt vasárnapi tanítás első tíz percét, pontosabban a videó első tíz percét, mint az őrült imádkoztam velük, fontos, boldog, jó.
ma végülis nem kapcsoltam ki utána, hanem háziírás közben végigment Ken Ortize tanítása, hát azért sikerült a lényegre rátapintania neki is.. szóval hallgassa, aki tudja (miről van szó.. khm..)
IFES-konferenciára megyek először magyarföldre, úgy néz ki, sikerül a holland delegációval utazni, s akkor rendben is lesz az egész.
a manók szépen fejlődnek, bolondoznak, beszélnek, csacsognak, locsognak-fecsegnek, így aztán többnyire a pillanat erősebben marad meg, minthogy fel tudjuk írni a beszólásokat. szerencsére azért lehet örülni olyanoknak, amikor már helyén vannak ragozva a szavak, vagy olyan szóösszetételeket használnak, amiket persze sosem gondoltunk volna. a kettős tagadás még picit idegen, Wivine-nek megy a legjobban (egyáltalán, a magyar is), talán van értelme ittlétemnek.
itt tanulok meg, azt hiszem, igazán imádkozni...
kedden a Homoseksualiteitről tartok prezentációt a suliban (félreértések elkerülése végett: lehetett választani, de az iráni nő lenyúlta előlem a Katholieke en protestante kerken-t, s olyan kevésbé izgalmas témát pedig nem annyira lett volna kedvem boncolgatni, mint a zöld energia, a melegházhatás vagy De Grote Donorshow, főleg hollandul).
nagyon furán gyorsan telnek itt a napok, azt hiszem, ezért nem voltam sosem híve a rendszerességnek, van benne valami fura monotonitás. aláírom, hogy az időbeosztás fontos dolog, főleg, ha bőven van mit csinálni, hiányzik is, mint a majom. tanulni kéne, persze..
túl vagyok a második mandulagyulladásomon, mindenesetre.
