Áll egy tábla Széchenyi István egyszervolt szülőházán még ma is. Próbáltam feltölteni, de nem hagyja, mondjuk elég sokmindent nem hagy mostanában a blogger, Rogier azt mondja, hozzászólni sem lehet, statisztikákat nézegetni sem tudok. Helyette a hollandot nyűvöm, pihenésképpen szavakat írogatok ki a szótárból, mint gyomirtó, bedörzsöl, pancser, sosem lehet tudni, mire lesz jó. Mellette a paraszthazak.hu-t nézegetem, csak úgy. Mindig van egy-két olyan oldal, amire rákapok, most valahogy rámjött, hogy jó lenne, ha lenne egy totál lerobbant parasztházam valahol a Dunántúlon, ahova el lehetne menni, teljesen egyedül, és mindenféle dolgokat csinálni. Meszelni, ásni, meg ilyenek. Ahol tényleg nem lenne semmi más, csak az enyém lenne, és el lehetne néha menni oda. Nem ott élni, de nyáron mondjuk nagyon sokat ottlenni. Áram meg minden ilyesmi nélkül. Így csak élőzenével lehetne jönni látogatóba, gitáááááááár, harmonika...etc. Ha már nagyon megunnám egyedül, lehívnék barátokat, üldögélni, sötétben beszélgetni, ökörködni. Ott mondjuk lehet, hogy kívül-belül kiteljesedhetne a szabadságérzetem.