mikor visszajöttem, aznap este még megnéztük újra itt a Burgtheaterben a Struwwelpetert, ti. egyszer már láttam, mikor B nem tudott elmenni, de mondtam, hogy szerintem van annyira jó, hogy beruházzunk rá. Nem volt annyira jó, elsőre ugyanis engem persze a tizenkét húros gitár és az élőzene magával ragadott, másodszorra is, de nyilván így már több mindenre tudtam volna figyelni, igenám, de már nem volt többminden. De Birgit Minichmayr tényleg zseniálisan énekel, fb-on postoltam is tőle és a Toten Hosentől egy dalt.
Tegnap leadtam végre a Mitteleuropaisches Theaterkarussellről írott szösszenetet, este pedig a Volkstheaterbe mentünk valami szervezett egyetemi színháznézés keretében, mindenesetre Brecht, otthon Puntila úr és szolgája, Matti címen játszott darabjának tart még a premierhete. Itt azt hiszem Herr Puntila und sein Knacht Matti. Alapvetően nem volt vele gond, bár sok helyen kidolgozatlannak éreztem, és jónéhány dolog ötletszinten maradt (B szerint nem, tehát lehet, hogy velem van a gond).
