az illetékesnek...

Herzlichen Glückwunsch zum Geburtstag!!!:)

főleg éjjel olvasóknak

G. István László: Zsoltárhangra

Szárnyaid árnyékába rejts el engem,
hogy repülni ne lássanak, mikor
veled repülnék, a szemnek nem való
a szárny, a szem letöri a galamb-
tollat a fölfeszülő izmokon.
Piszkos guanó mind a rebbenés
a téren, autókerék hajtja el
morzsára tülekedő szégyenem,
mert úgy vágyom rád, szaggatott a fej,
buta galambmozgással üdvözülni.
Inkább szétkent madárszárny, út a test,
hozzád vezet, ha van, ha nincs a végén,
és hangja sincs, lifeg, galambtetem.

http://www.gistvanlaszlo.com/?p=284 

trauma

ma szintfelmérőt írtunk németből, ami alapján vagy besorolnak egy nyelvfejlesztő kurzusra, vagy nem, s a tanár elültetett. tényleg semmit nem csináltam (sem lesés, sem puska, még csak ipodsztaki sem)... még sosem ültettek el...
apropó, nagyon szépen köszönöm az összes levelet azoknak, akik még a kezembe nyomták, mikor otthon voltam. Babett, Zsófi, Zsuzska, Isti, nagyon-nagyon köszönöm. sokat jelent, mind. nem az a lényeg, ahonnan egy ölelésre sem futja, hanem ahonnan ilyen ajándékok érkeznek.. ajándékok vagytok.

első csütörtök

verőfényes reggelre ébredtünk, csütörtök egyetemre se kell menni, így aztán elvetettem magam reggeliért, melyet az időjárásnak köszönhetően Móricz-tanulmányok társaságában a közeli parkban költöttem el. a parkban átgondolva a mai napot arra jutottam, a lehető leghamarabb visszaérek a kollégiumba, és nekiállok az Írói nyelvbölcseletek órára való beadandó dolgozatot megírni, azonban mihelyest bekapcsoltam Marcipajtást, megláttam a beérkező üzeneteket, s nem restelltem hamar írni húgomnak a jópénzen vásárolt zongora ügyében. Írni tehát a dolgozatból semmit sem sikerült. Amikoris nekikezdtem volna, gondoltam, mennyi mindent kellene még venni, s csütörtökön hátha még nincsenek sorok sehol, így a 13A buszt elkapva a Mariahilferen találtam magam egy 1eurós bolt előtt, ahol rendkívül sok marhaságot lehetett kapni, amit nem vettem meg:)))
sikerült azonban szert tennem néhány pár zoknira (halogatva ezzel is a mosást), s ajándékokra is, majd az utca végén csatlakoztam egy órára két helyi free hugs-oshoz, hát... felemelő érzés volt, komolyan. nem csupán az, hogy az öleltek kábé hetven százaléka erasmusos volt (elgondolkodtató...), hanem az is, hogy mennyire másként fogadják ezt itt, mint otthon. Node ennek is vége lett, a mai napot illetően, legalábbis.
Őket otthagyva a koli felé vettem az irányt, ahol csekkoltam a beérkező üzeneteket, így megtudtam, hogy kaptam ingyen heti sajtóbelépőt a Mitteleuropaisches Theaterkarussell-re, feltéve, ha előtte megnézem egy helyi Csehov-előadásukat, hisz csak így tudom a bérletemet átvenni... (nem hülyék.)
Ezzel a boldog tudattal (nem Csehov, inkább a fesztivál miatt) indultam el a Collegium Hungaricum fele, s utólag azt mondom, örülök, hogy harmadszor már nem jeleztek vissza, kellek-e. Mindenesetre kivettem pár könyvet a könyvtárból, ahol nem csekély várakozás (bár feltehetőleg a hölgy azt mondaná: beszélgettünk) után tudtam beiratkozni, s végighallgathattam azt is, melyik kormány miként nem támogatja az intézetet, s emiatt most épp miért nincs pénz új szakirodalomra, s miért lehet fejlettebb a Finnugrisztika Tanszék könyvtára. Ahhoz mindenesetre kellett, hogy kifele háromszor olyan gyorsan menjek, mint befele tettem, ezzel is megadva az esélyt, hogy még zárás előtt odaérek a város nem feltétlenül legközpontibb helyén álló szaküzletbe, ahol egy vízforralónak lehettem boldog tulajdonosa.
ezzel tehát a reggeli kávé gyorsabban érkezhet befele, mint valaha, s a koliban még Zsuzsival (szintén magyar, most kezdte itt a pszichológiát) és Tamarával (macedón, masteres, Zsuzsi szobatársa) együtt elköltöttem az ebédet, ami így vacsorává avanzsált.
most talán elkezdem megírni a dolgozatot...

ekkolakko

volt ma két órám is, az egyik csak nem-hivatalosan, felvettem Szilágyi Mártonhoz egy XIX. századi magyar sajtótörténetet, illetve fel sem vettem, csak bejárhatok az óráira. utána egy kisebb szünet után jött egy Finnische Landes- und Kulturkunde, erre már Évi is jött, Mikko Kajander tartotta, egy fiatal finn (nagyon szuper az akcentusa, mivelhogy németül tartja) emberke, ettől persze elfáradtam, de kaptunk könyvet is, s elég érthető dolgokról van szó. De beázott a cipőm, no sebaj, eggyel több ok, hogy elmásszak a konyháig teát főzni. A tea egyébként itt igen drága, hála azonban egyetlen húgomnak, teakiegészítőkkel együtt ezt is kikészített, úgyhogy variálom a kávéval legalább. Azonban így is sokat alszom (kábé kétszer annyit, mint otthon), és sokat olvasok (kábé tizenkétszer annyit, mint otthon). Ettől függetlenül folyamatosan álmosnak érzem magam. De ha bárki erre vetődik, fekete teát ne restelljen hozni (komplett listám van, mi kéne: vízforraló, lavór, súrolókefe, fürdőcsomó, minihűtő, éles kés, hát- és talpmasszőr, néhány otthonmaradt könyv...etc.), azonban ezek közül nem érzem annyira mindnek hiányát, a súrolókefe például csak egészen ritkán jut eszembe. A könyvek a neten fent vannak nagyrészt, de ki a fene szeret netről olvasni..?! (Tavaly úgy sikerült elolvasnom MINDENT klassz magyarra két nap alatt HZ TÚhoz, örültem is, hogy Petivel rapid felkészülést abszolváltunk (sikeresen:))
Holnap nincsen semmi elvileg, gyakorlatilag tehát, ha minden csütörtökön megírok egy beadandót, épp készen leszek a szemináriumi időszak végére.
Így tehát a november végéig ki kellene érkeznie A fekete városnak (kinél is van?, khmm....), s egy-két hetet alapból csak a hollandra kellene szánnom, ami német nyelvterületen eddig még csak gabalyodást okozott, azonban szerencsére kezd kikopni eddig négynyelvű mondataimból az angol és sajnos a holland, szóval ki kell találni egy olyan rendszert, amiben így is működhet. Majd meglátjuk.
És még szó sem esett a szakdolgozatról, amire kaptam egy novemberi határidőt..

unterricht

Ma volt az első nap az egyetemen. (a hétfői órák csak jövő héten kezdődnek, egy tömbösítve lesz ráadásul, Arany János lírája, CEEPUS ösztöndíjjal van itt a SZTE-ről Hász-Fehér Katalin, október végén le is vizsgázunk belőle.)
Óra előtt találkoztunk Évivel a tanszék előtt és feldobtuk magunkat a másodikra, Csire Mártához (tanszéki koordinátor) bejelentkezendő. Így néhány percet késtem az óráról, de van, aki még nálam is többet..:D
Ungarische Gegenwartsliteratur órám volt ma, Szilágyi Mártonnal, valamiért nagyon örültem ennek az egésznek, picit megközelítette (de el nem érte) azt a szintet, amit az egyetlen Géherrel töltött órán éreztem valamikor április-május környékén. Elég jó könyveket kell olvasni (szerencsére a nagyrészét már magamévá tettem az elmúlt években (néha én is csodálkozom, hogy szoktam olvasni, mert sokszor nem úgy tűnik), álljon itt a lista:
Kertész: Kaddis..., Bodor Ádám: A Sinistra-körzet, Tar Sándor: A mi utcánk, Oravecz: A halászó ember, Tolnai Ottó: Balkáni..., Krasznahorkai: Háború és háború, Láng Zsolt: Bestiárium Transylvanie, Péterfy Gergely: A halál Budán, Borbély: Halotti pompa, PNL: A hullámzó Balaton, Spiró: Fogság, Garaczi: Arc és hátraarc (+1: Lovas Ildikó: Kijárat az Adriára)
a jegyszerzéshez pedig össz 5öt kell elolvasni... van órai munka is, duplát vállaltam :))), biográfiát kell készíteni 1-1 szerzőhöz mindenkinek, az enyém Oravecz Imre és Borbély Szilárd.
több helyről vagyunk az órán, vannak finnugrisztika szakosok, hobbiból magyart tanulók, olyan magyarok, akik más szakra járnak ide, és plusz óraként végzik (mintha nálunk a pepszi helyetti +10 kreditben végeznénk, mint mondjuk mi a Komparatisztika 2.4et), és van Erasmusos.
Óra után sikeresen bevetettem magam az ápiszba, aminek itt most nem tudom a nevét, délelőtt meg még befizettem a szállást, letudtam egyben, szerencsére.
Délután még tettem egy nagy sétát a Rathaus fele, kábé mindennap elmegyek mellette, direkt, szerintem elég szép.
Most pedig megyek olvasni, van mit (és erre csak rakódni fog...)
Esik.

első nap az iskolában

de erről majd később, előbb a képek. 

 ezt csak a Laudongasse egyik kereszteződésében láttam.

 ide járunk egyetemre:)

 ekkora az egyetem Évihez képest vagy Évi az egyetemhez képest?:)

 közelebb jött:)

 hazafele. mindennap látom, schön.

 Peponak.

 ilyen minden megálló.

 Straussék szobra a Rathaus mellett.

 Dr. Karl Renner

a Rathaus egyik szobra

 angels

 nagyjából szemből.

 az út, ami felfele vezet.

 szobrok.

 Rathaus felső éle, oldalról.

 Rathaus oldala.

 ezt valami miniszterasszonynak csinálták, aki nagyon küzdött és 87ben halt meg.

 ez a Rathaus melletti épület oldala.

ez pedig a Palais Axxxberg.

stat

vicces nézni a statisztikát néha, van egy állandó olvasó Indonéziából, a többi ország mondjuk érthető, és klassz, hogy olvassátok Romániában, Hollandiában és otthon is. mondjuk érdekelne pár dolog a statisztikák alapján, de nyilván nem fair, ha mindent tudni szeretnék..

Két kép, Péter bátyám tiszteletére, aki szerint nincs elég kép a szobánkról:

a felső Kathi szobarésze, az alsó az enyém. 

theater an der josefstadt

jippie, kaptam egy ingyenjegyet a jovo szerdai Cabaret-ra:)))

mai képek.

 egyetemre menet reggel elmentem a MUSA mellett, szombaton volt a Múzeumok Éjszakája itt.

 ez meg kint volt az utcán, kvázi.

 ez is.

 meg ez is.

 ez pedig az egyetem (nem a szanatórium kinézetű, hanem a szép.)

ez is, némi zöldséggel.

fülpiszkáló

ügyintézős hétfő.
9.30 Évivel találkoztunk az egyetem főépületének bejáratánál, bementünk beiratkozni az Erasmus irodába.
Kaptunk rengeteg papírkát, otthon sem szerettem az ilyeneket, itt meg még érteni se mindent. No sebaj.
Aztán postát látogattunk, csekket befizetendő (külön felszámolnak munkadíjat..), aztán szétváltunk, és ment mindenki a helyi (kerületi) hatóságon bejelentkezni. Most 15.00 van, most értem haza, kis kerülővel, de végre van fülpiszkálóm.. képek később. eső közeledik, előtte még elszaladok valahova. folyt. köv.

calvary chapel in wien

Reggel elmentem a helyi Golgotába, épp itt voltak Vajtáról (Zsuzsinak és Zsófinak: a Balaton és a Duna között van, de még lejjebb, valahol Tolna felső harmadában, ha jól vettem ki.) heten, köztük egy magyar fiú, Matyi. Egy hétvégére jöttek, és ma mennek vissza:( Itt volt velük az a férfi is, aki most egy évig Vajtán van a feleségével, és már kétszer tartott alkalmat Budapesten is, amerikai. Három lány énekelt, s az egyikük zongorázott is, jövő héten fog így tehát csak kiderülni számomra, hogy ha nincsenek itt, milyen is itt egy ilyen. A pásztor, Ken, stílusra hasonlít Philhez, persze nincs annyi poénja, de igen kedves, meleg kézfogású ember. Nincsenek sokan a gyülekezetben, hetente egyszer, ilyenkor van istentisztelet, különben még csütörtökön egy imaóra és kész. A hangosítófiú (Botond, de itt Stefan.....) magyar, s egy házaspár (Károly és Marika) is járnak ide két kisgyermekükkel. Különleges alkalom volt a mai, mert ebéd következett a gyülekezetben (a vajtaiaknak köszönhetően), azonban erre már nem maradtam, helyette sétálni mentem a Mariahilferre, nem volt nyitva semmi, (hisz vasárnap van), mondjuk ezért is most mentem, majd ha jön ki valaki, vele normál időben is. Hideg van.

Ha nem kommenteltek, egy idő után abbahagyom az írást, nem írok a vakvilágba, ha nem tudom, olvassátok-e.

vasárnapreggel

 Strozzigasse (vagy a folytatása)

 valahol még ilyen szépek az utcanévtáblák (mondjuk van, hogy emiatt félreolvasom...:))

 jövő pénteken mutatják be ezt a filmet.

 makker

 nincs külön váróterem a kutyáknak, de ilyen van.

 a bécsi Golgota "kirakata" 1.

 2.

 3.

 4.

 így lehet venni az újságot.

 a helyi Golgotával szemben van a magyar étterem.

 ez a Golgota az út túloldaláról (az étterem elől)

 még egy választási plakát

ez egy templom hátoldalánál található.