épp csend van

a töpörtyűk Papával a könyvtárban, s várják, hogy a legkisebb kismanó végezzen a készségfejlesztőben. mindjárt hazajönnek, szóval gyorsan írok, utána nem lesz rá időerőenergia. ma voltam először a Volksuniversiteiten, rosszabbra számítottam (magamtól), de szerencsére annyira nem vészes. a szókincsemen persze rajta ül a béka, de végülis közreműködtem. tizenegyen voltunk (állítólag tizenketten vagyunk, csak az egyetlen úriember, Carlos, ma nem volt), ketten irániak, egyikük építész, a másikuk festő, egy indiai lány, akinek három hónapja volt az esküvője itt, egy lengyel lány, egy nem tudom milyen lány, de kicsit mintha amerikai ákcentusa vóna, aki trombitaművész és tanár Utrechtben, egy macedón lány, egy román és egy francia, na meg két kínai, egyikük idősebb, és mindenki röhög rajta, mert ő is magán. Három hónapja fejleszti magát, mert alig vannak mássalhangzói..:))) a másik kínait ez nem érdekli, ő azok nélkül beszél..:P plusz én. 

a tanítónéni, Anneke, három mondat után megállapította, hogy belga volt az eddigi holland tanárom (hát azért kíváncsi lennék, mit mondott a franciának, amikor ő kezdte, mert hogy ő nem hollandul beszél amikor hollandul beszél, az majdnem biztos. na mindegy, nem az én dolgom. 

mostmeg megyek házit írni (kedden lesz a következő óra, de lévén, hogy az előzőn nem voltam, így kénytelen leszek elkezdeni, ha minddel kész szeretnék lenni (nem árt, ugye..)

jut eszembe

április végén Steven Curtis Chapman koncert Amsterdamban, úgy készüljön mindenki!!! :)

egy év után

majdnem egy év telt el az utolsó bejegyzés óta, majdnem egy éve nem olvastam, mit írtam utoljára, aminek persze a fele sem valósult meg, s ami igen, az sem a legegyszerűbb úton, na persze. lényeg a lényeg: a jogsi még várat magára, de már ötször voltam forgalomban, a tanáromat bármikor és komolyan előszeretettel fogom ajánlani, három napja Houtenben vagyok, és itt is maradok júliusig. Záróvizsgázni sem sikerült tavaly, de idén hazaszaladok majd miatta.

na de akkor az itteni dolgokról: a törpök szerencsére igencsak ragaszkodnak Mamához és Papához, ami egy részről szuper, másrészről viszont kicsit tartok a holnaptól, mikor az iskolakapuig lesz csak velünk Mama, aztán 8 és fél óra nélküle kettesben, majd négyesben. a mai nap (szerintem szokatlanul) jól telt, ha minden hétfő ilyen tudna lenni, elég szuper lenne. csütörtökön megyek először a nyelviskolába, ma beszéltem telefonon a tanítónénivel, Anneke-vel. lehet, hogy áttesznek majd egy könnyebb csoportba, de most a module 5+6-be kerültem, levelezés és beszélgetés alapján. elég határmezsgyén mozgok, nem biztos, hogy lejjebb kéne adni, de estére már mindig hulla vagyok (remélem, idővel változik, s nem szeretnék 8kor már lefeküdni, mint a törpök.)

mára feladom már.