ürge

négyszer kezdtem ma el blogot írni, mind a négyszer közbejött valami, hopp, csak egy vécépumpa kellene a csőtörés miatt..., van-e fekete tape, ugye most akkor segítesz nyomtatni...etc. szóval jó hely ez, mindig van mit csinálni, effektíve reggel fél 8-ra jöttem ma, reggelit csinálni, most 23.10 van és fogalmam sincs, hogy ment el a nap, tehát jó volt, valószínűleg. tegnapelőtt találkoztam a mentorommal, aki igencsak ódzkodik attól, hogy így hívjam, mert igazából coachingot tanul, és csak "gyakorolni" akar velem, hát felőlem aztán.. szóval egy órán keresztül kellett különböző kérdésekre válaszolni, nem lehetek egy klinikai eset, ezután a beszélgetés után kifejezetten tipikusnak mondanám magam, hisz elég gyorsan be tudta lőni, milyen "kategóriába" is tartozom. tegnap aztán a Group Wise-osokkal voltunk Amsterdamban, viszonylag jó volt, azt leszámítva, hogy rettentő hideg volt, és sületlen volt a pizza, amit kaptunk. De azért félévente egy napot el tudok szöszölni Amsterdamban, kábé ez a max. 

ma levágtam egy jókora darabot az ujjamból, rá egy percre a srác, akivel be voltam osztva a konyhai feladatokat ellátni, gyakorlatilag teljesen lelépett, és ott hagyott, hogy neki most elég. ja, akkor jó. akkor volt a csőtörés, szóval nem tudtam, mit cserélgessek inkább, a kötést az ujjamon, vagy a mosatlanokat a gépben. lövésem nincs, mit csináltam délután, de most 23.16 van, és egy negyed órája ültem le adminisztrálni. szóval előszeretettel ajánlom mindenkinek e helyet, aki úgy érzi, nem bír magával. 

hallottam az otthoni hóhelyzetről, nem vicces. itt is esik, ha nem is annyi.

pluszmínusz, feedback meg a többi

messzemenő következtetéseket kezdek levonni mintegy nyolc nap után. ez volt eddig a legrosszabb, de valahol a legjobb nap is eddig. szombaton kezdődött egy tréning, ami miatt ugrott a hétvége, egye fene, elég klassz emberek, úgysem tudok aludni, szóval miért ne. a visszajelzéseket sosem azoktól kapod, akiknek adniuk kéne, ezzel engem speciel a halálba lehet kergetni. mindamellett, hogy nyolc nap után oda is el lehet jutni, hogy rögtön tudod, hisz nagy részük már fél éve van itt, hogy kinek mi a szeretetnyelve, és így közöl veled mindent. egy-két kivétellel az ölelgetés általános, tudjuk egymásról, kinek lehet a vállán sírni, anélkül, hogy bármit is kérdezne (kipróbáltam, tényleg), ki az, aki tényleg mindent elmond, ha rólad volt szó egy megbeszélésen, és ki az, aki nem akarja sosenem, hogy úgy menjél haza, hogy nem szóltál. kicsit átmentem ilyen analizálgatósba, de lévén, hogy szinte csak Zsuzsi olvassa ezt a blogot, ő meg úgyis ért, nem baj.

jó helyen vagyok, és nem is akarnék most máshol lenni, valahol azért szerintem ez a lényeg. valahogy ráleltem, hogy itt tényleg tizenhat különböző dolgot csinálhatok egy nap, és mindig lesz, amelyikre nem tudok munkaként tekinteni, mondjuk nyilván az ember hozzáállásán is múlik.. vagyis a tapasztalat ez. néhány önkivel beszélgetve elég hamar világossá vált, hogy az átlaghoz képest igen hamar megtaláltam a helyem a rendszerben, mondjuk pont Kingának írtam valamelyik nap, hogy szerintem valahol az önkéntes az a keró és a nem hívő ember között van félúton, ami, ha ezt még egyszer elolvasom, egy baromság, de érzésekben és hozzáállásban mégis vélek némi pozitív dolgokat felfedezni. ami ma mindenképp újra beigazolódott, hogy akármi van, Isten nem hagy téged egyedül az út szélén álldogálni, hanem mindig odaküld melléd embereket. amit viszont biztos, hogy meg kell tanulnom, (és nem csak itt, hanem alapból,) hogy ezek az emberek tényleg pont annyi időre, pont akkor kellenek melléd. és igen, el fog menni 12 nap után, vagy egy fél év után, de nincs ezzel semmi baj.

rest in peace

nem én voltam családunk legnagyobb Republic rajongója, mégis sok szép koncertélményem van velük, mai napig keresek egy dalt, amit Tóth Zoli énekelt egyszer a Roosevelt téren, és azóta sem tudok rájönni, pontosan melyik is volt, de ott szerettem meg őket igazán, kábé 10 éve. emlékszem, hogy Pepo az angol érettségijén Cipőről beszélt, hogy Zsuzsival mennyire szerettük az Arénabeli koncertet, hogy Rogier valahogy velük szerette meg igazán a magyar könnyűzenét. nem jó ez így. nyugodj békében, Cipő.