tegnap-ma

majdnem írtam tegnap este, de aztán végülis beültem Theatrale und mediale Inszenierungsformen-re, ahova kb 800an járnak, majdnem teljesen tele volt az audiomax vagy milyen terem, na mindegy, szóval rengeteg ember jár rá, és még így is kérdezett néha az oktató, Stefan Hulfeld-nek hívják. De izgalmas óra volt, kétségtelenül. Volt szó képregényekről, Barbáról, Mnouchkine-ról, Sztanyiszlavszkijról, Marlon Brandóról is; a tegnapi óra címe ez volt: Formen ostentativen Körpergebrauchs. Szóval fogok rá járni, azt hiszem. Ha már a német csoportba nem válogattak be (amit amúgy nem sajnálok az alapján, amit Évi mond), ilyenekkel szórakáztatom magam magam adom neki megadom magam...
Lehető legkülönfélébb órákon fogok ücsörögni a bitangnagytermekben, hátha a koszon kívül némi tudásszerűség is reám ragad. Most pedig összeszedem minden bátorságomat, és belekezdek a fordítandó dolgokba. Aztán lehet, hogy iszunk valamit este a többiekkel. Ha már 1-esre vizsgáztam ma:)

dal

http://www.youtube.com/watch?v=6NbXt9ubrUU

ez megy reggel óta. Mindenkinek, szeretettel!

vp

ééééés igeeeen! november egykettő veszprém:)))

interkult

többen kérdezték, milyenek a lakótársak.. ööö... van három török, három macedón, két ukrán, két osztrák, két magyar, egy bolgár és még két leányzó rajtunk kívül, de nekik még csak a nevüket láttam, s lévén, hogy az első traccsparti ideje alatt nem tudtam jelen lenni (aznap tudtam Cabaret-t nézni), így velük még egyáltalán nem is találkoztam. ami biztos, hogy a törökök lapaktáltak az ázsiai takarítónővel, mert az ő edényeiket mindig elmossa, az ukránok pedig szövetkeztek a macedónokkal, és állandóan káposztát esznek. Szerintem vagy harmincféleképpen el tudják készíteni, mindenesetre esténként mindig káposztaszag van, s nagyrészt hétvégén is.

ez csak onnan jutott eszembe, hogy ma a Sinistra körzet volt a téma Kortárs magyar irodalmon, ahol azért szintén külön etnikumokra figyelhetünk fel, illetve világított ma rá Szilágyi Márton tanár úr is.

erről pedig még eszembe jutott a vasárnap is, amikor Tomi tüzetes vizsgálat alá vetette helyzetünket, miszerint Bécsben (elvileg olasz) pizzát ettünk a töröknél a Schwedenplatzon, a Bratislava hajó mellett, egy utcára a Hollandstrassétól, ahol a Collegium Hungaricum található, majd bementünk a McDonaldsba inni egy "olasz" capuccinot. Mindezt hárman, magyarok.

pénteken vizsgázom..

ma

fura volt felkelni ma, a vasárnapoknak különös illatuk van itt, avagy nyilván én közelítem meg másképp eme jeles napokat. A tegnapit pláne. Utólag is. 

ma csináltam pár fotót, Bálinttal körülnéztünk a környéken (az egyetem környékén), mi mindennek a közelében is tanulunk.

 ez még tegnap készült, mikor Golgotába mentem. de egy fél sarokra van a kolitól, szóval minden nap láthatom:)

 ez az egyetem melletti templomról két szobor. (persze hétfő van, és zárva volt, de majd megyünk máskor.)

 ez is egy része.

 meg ez is.

 meg ez az egyik tornya.

 ez pedig mellette egy szobor, nem lepődnék meg, ha Szent Kristóf lenne, de nem volt semmi info hozzá.

 ez messzebbről

 ez pedig a következó képekhez a magyarázat

 ez közelebbről az asztal a székekkel.

ez pedig messziről. (körbevéve fákkal, 1-1 ország 1-1 fáival. A portugálokénak csak a helye van meg..

pé-szo-vas

tegnap itt volt húgom, hozott-vitt dolgokat, klassz volt.

ma délelőtt Golgota volt, utána Diával és Tomival találkoztunk végre, majd Dia elment, és Tomival voltunk még, sokáig. hatalmas ajándék ez..
+
Köszönet Hász-Fehér Katalin tanárnőnek, hogy pénteken megmutatta Arany János: Fiamnak c. versét.

Hála Isten! este van megin'.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagyok,
Legföljebb mocsoktalan nevet:
A tömegnél hitvány érdemet.
Ártatlan szíved tavaszkertében
A vallást ezért öntözgetem.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Mert szegénynek drága kincs a hit,
Tűrni és remélni megtanít:
S néki, míg a sír rá nem lehell,
Mindig tűrni és remélni kell!
Oh, ha bennem is, mint egykor, épen
Élne a hit, vigaszul nekem!...
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd, ha játszótársaid közül
Munka hí el - úgy lehet, korán
S idegennek szolgálsz eszközül,
Ki talán szeret...de mostohán!
Balzsamul a hit malasztja légyen
Az elrejtett néma könnyeken .
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd, ha látod, érzed a nyomort,
Melyet a becsület válla hord:
Megtiporva az erényt az észt,
Míg a vétek irigységre készt
S a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

És, ha felnővén tapasztalod,
Hogy apáid földje nem honod
S a bölcsőd s koporsód közti űr
Századoknak szolgált mesgyeül:
Lelj vigasztalást a szent igében:
"Bújdosunk e földi téreken."
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:
Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ. -
Járj örömmel álmaid egében,
Útravalód e csókom legyen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkoztál, édes gyermekem.