ez-az

azon gondolkodtam ma, hogy az-e rosszabb, ha meghal az, aki felnevelt, és nem láthatja azt, hogy elértél az életben valamit, vagy az, ha nincs mit megmutatni. 

szakdolgozatgondolkodás van. ahogy kikapcsoltam az agyamban azt, hogy non-profit szervezetekről kellene írnom, rögtön eszembe jutott az a három téma, ami amúgy egy éve elvileg már ott toporgott. meglátjuk. 

mindjárt itt a húgom szülinapja, lassan készül a répatorta:) kár, hogy nem lesz itt, mi viszont biztosan megünnepeljük. by the way mindennap ünneplünk valamit.

nem tudom

olyan, mintha gáz lenne. hallgattam ma Németh Janit, és nem volt száz, hogy miről beszél. hogy miért is jó. az elmúlt három napban sikerült összevesznem majdnem mindenkivel. (kivéve, és hála nekik), akik nem hagyják magukat. épp írtam a cikket a fish&chipsnek az önkéntességről, és éreztem, hogy magamat próbálom benne bátorítani, hogy annyira nem rossz. tényleg nem rossz, csak épp elfelejtek örülni annak, amit csinálok. és nem tudom, hogy miért.