csupa móka és kacagás van azóta, hogy Ági (Anya) itt volt, a kölykök szuper módon élvezték, hogy csak velük foglalkoznak, és sem teregetnivaló bugyikáik, sem mosatlan edények nem tesznek keresztbe nekik. tetőfokára hágott hát az öröm, ezzel a boldog öntudatlansággal vetettem bele magam (most, hogy lezártam az utrechti nyelvkurzust, s sikeresen levizsgáztam belőle) a magyar nyelvészet záróvizsga tételeinek kidolgozásába. ennek előtte kénytelen voltam elmenni egy amsterdami Quimby-koncertre, hogy erőt gyűjtsek a továbbiakhoz, nomármost portemonném nem teszi lehetővé a minden hétvégén Amsterdamba szaladgálást, de azért még legalább egyszer meg kéne járnom feltöltődés okán. élet van, és zsivaj meg ilyenek. ami elől futottam Houtenig, de egyszer-egyszer mindenki tudja, hogy szükség van rá. Kellett volna még hozzá Bandesz, Zsuzsi, Zsófi, Babesz, hogy teljes legyen az élvezet, noha, maradjunk annyiban, a Quimby önmagában is élvezetet jelent. pont egy hete ennek.
most pediglen itt vagyunk a piciny kis valóságban. a nyelvészet tételekkel szöszölök, szegény gyerekek nem értik, minek tanulom, és mi a túró az a grammatikai szófajúság, csak néznek, és kérdik: "micsinász, Juccsi, lehet a játszani a te toll?" mert hogy hatszínű. ez tehát a legizgalmasabb része a tanulásnak, noha örömködnöm kéne, hogy most még magyarul kell megtanulni ezeket (hogy hollandul soha nem fogok ilyet, az is biztos.) szóval június tizenharmadikán vége lesz. teljesen.
közben, semmiképp sem szabad elfelejteni, láttam a Last night c. filmet (GUILLAUME CANET), nézzétek!
