ami megmaradt

tegnapelőtt lekéstem egy repülőt, mert rossz vonatra szálltam. (ez nyilván azoknak érdekes, akik ismernek, és tudják, hogy úgy mondjam, nem vagyok egy lekésős típus. buszt se, semmit.) vettem másik jegyet (nyilván mire megy el az ember megtakarított pénze..), elindultam a következő repülőhöz, megint rossz vonatra szálltam, illetve nem szálltam le időben. egyszercsak sikerült eljutnom valahogy a reptérig, mire már azon is csodálkoztam, hogy időben vagyok, aztán kiderült, hogy mégsem, nem voltak már ott a becsekkolók, sebaj, irány az ellenőrzés, mellém áll egy szlovák pasi (akinek egyébként egy japán étterme van és olasz barátnője Amszterdamban), hogy Te is Budapest?, mert szerinte lekéssük. Hát, mondom, én ezt nem játszanám el ma még egyszer, néhány telefon az ellenőrzésnél, hogy várjanak meg, sűrű elnézéskérések és némi tolongás közepette átverekedjük magunkat a biztonsági ellenőrzésen, végülis eljutottunk haza, de hogy úgy mondjam, nem ez volt életem legmesésebb napja. tegnap volt a temetés, lent ragadunk aztán unokatesóméknál Csabán, van egy olyanfajta szeretetérzésem velük kapcsolatban, amit már rég tudnom kéne, és van egy olyan családmodell, amit nem szabadna elfelejteni. maximális tisztelet nekik és végtelen hála, hogy tényleg, akárhány év után is, de akármikor.

helyzetjelentés

tulajdonképpen semmi extra nincs, így a negyedik hétre tényleg olyan, mintha itt lennék már fél éve, még mindig sokféleség van, ami persze, hogy jó, nemsokára befejezem az első tréning elszámolását, az is persze, hogy jó (ha nullára jön ki..), holnap kezdődik egy új tréning, regisztráció és annak velejárói, szóval jó. a többiek min of meer még mindig rendesek, ami egészen bizonyos, hogy Isten nagyon is jelen van, és persze, hogy akkor, amikor a legkevésbé várná az ember, és persze, akkor is, amikor gáz van, vagy a bélelt kesztyű-sapka és kapucni sem elég a bringán, mert úgy fúj szembe a szél, hogy képes megállítani. ilyenkor kicsit 101 kiskutya-érzésem van, épp csak azt nem mondogatom, hogy "éhes vagyok mama, nagyon éhes.."

szóval igen, azért ez a legnagyobb biztonság, hogy ő jelen van, hiába se gyüli, se kerók körülöttem. na de innen szép nyerni. nem fair, persze, hogy nem fair, ezt egyszer Phil nagyon belénkverte, hogy ne is gondoljuk, hogy a kegyelem az fair, jól csinálta.

lakás

na, hát ez a kecó. igazából egy bungalló a városon kívüli Calluna nevű bungallóparkban, a hollandok az ilyet nyaralónak vagy hétvégi háznak használják, akik ilyenekben laknak rajtunk kívül, azoknak leginkább lengyel rendszámú autójuk van. az egyik képen a három lakótárs, Ksenia és Stas, az ukrán pár, valamint Lilit, aki egy örmény lány.