és eljött a vasárnap és tegnap este a szülők kimenőt kértek/kaptak, a gyerekekbe pedig bele lett beszélve, hogy reggel lehetőség szerint nem keltjük fel Mamát és Papát nyolc előtt. így aztán a második emelet egyetlen alvója, aki sikeresen fél kettőkor elaludt, félnyolckor három csúcsfejre kelt, indult hát a youtube 101 kiskutya.. (köszönet vackor02-nek, hogy egyben fent van a mese) így aztán az ágyam elfoglalva, mit volt mit tenni, elinaltam egy hónap facebookos unszolásra a Jong&Vrijbe, Nijkerkbe. az utrechti pályaudvarban mindig lehet bízni, szerintem sosem alszik. elindult tehát a móka, a fél órás séta alatt (a vasútállomástól) szerencsésen összeeszkábáltam a bejáratig egy holland mondatot, hogy ki vagyok, honnan jöttem, és nagyon gyorsan teremjen előttem valaki, aki érti a nyelvemet, mert igaz, hogy fél tizenegy van, de mintha fél nyolc lenne...
lényeg a lényeg, beléptem, Welkom! - mondta a köszöntőszolgálat, Hoi - mondta julcsi, ik kom uit Hongarije - mire a lányka oldalranézett, s ott állt Paul, mintha csak engem várt volna. nem írok ám le minden részletet, meg nem is lehet, mindenesetre meglepetésként szembejöhetett volna valaki az otthoni gyüliből, de maradjunk annyiban, hogy kellett és elég jó volt. (és értettem fordítás nélkül is..:P) szóval jövő héten minden bizonnyal újra hát. és akkor jöjjenek a köszönetek: mindenek előtt Paul van Laarnak, aki mindenre és készségesen és szíve minden szeretetével és nagyon, Annekének, Tomnak és Lydiának, akik hazafele utazótársaknak szegődtek (na jó, engem ért az a megtiszteltetés, hogy hazahoztak autóval, szintén houteniek), és annak a srácnak is, az odafele úton.
lényeg a lényeg, beléptem, Welkom! - mondta a köszöntőszolgálat, Hoi - mondta julcsi, ik kom uit Hongarije - mire a lányka oldalranézett, s ott állt Paul, mintha csak engem várt volna. nem írok ám le minden részletet, meg nem is lehet, mindenesetre meglepetésként szembejöhetett volna valaki az otthoni gyüliből, de maradjunk annyiban, hogy kellett és elég jó volt. (és értettem fordítás nélkül is..:P) szóval jövő héten minden bizonnyal újra hát. és akkor jöjjenek a köszönetek: mindenek előtt Paul van Laarnak, aki mindenre és készségesen és szíve minden szeretetével és nagyon, Annekének, Tomnak és Lydiának, akik hazafele utazótársaknak szegődtek (na jó, engem ért az a megtiszteltetés, hogy hazahoztak autóval, szintén houteniek), és annak a srácnak is, az odafele úton.
