2010. október 27., szerda

kaptam ma egy levelet...

(igen, rendes postai levelet, tudjátok, létezik még olyan..:P), aminek a legszebb mondata ez: "Vannak emberek, akikről egyszerűen nem tudom elhinni, hogyhogy nincs szárnyuk..." Nagyon-nagyon köszönöm! (mármint a levelet, az idézet természetesen nem rólam szól.) 

ma több hangszerbolt is mellett valahogy elsétáltam, (nincsenek véletlenek...), közben mindig épp valami nyugis zene ment a fülembe, és azon gondolkodtam, mostanában úgyis ilyen megköszönősben vagyok valamiért, hogy akkor volt mindig a legklasszabb, amikor bárhol voltunk, élőzenéltünk. Fesztiválon, táborokban, otthon, suliban...etc. Papa, Tibi, Zoli, Bence, Dani, P.b. (azért ide írom, mert ő sem akarna máshol lenni), Tomi, Peti, Manó...és legutóbb pedig már itt "kint" Tomival zongoráztunk, és ez csuda klassz dolog - hálás vagyok érte.

3 megjegyzés:

  1. add meg a címed nekem is;)
    és egyszer szeretnélek hallani zenélni.pl Zsófival:)

    VálaszTörlés
  2. Zsuzska, ahogy Zsófi játszik, az álomszép.. én csak prüntyögök:)

    VálaszTörlés
  3. ha már köszönősben vagyunk, akkor én köszönlek téged.

    VálaszTörlés