cím

szombat délután 14:57 van, fél 8 óta fent vagyok, hogy csináljam, amit eddig nem sikerült (tudniillik van még 4 beadandó és egy szakdolgozat nagyonnagyrésze), ebből pedig az lett, hogy reggel lementem a Mariahilferre, addig sétáljon az ember, amíg süt a nap, különben meg be akartam szerezni pár dolgot (kancsó, de hülyén néz így ki leírva; táska, mert láttam egy nagyon klasszt, és sosem elég; meg még egy-két dolgot karácsonyra, akármennyire is nem szeretem, én legalább nem csak akkor ajándékozom, akkor is.) Ebből az lett, hogy majdnem vettem egy cipőt, mert lyukasak és beázósak, és mindjárt itt a különben várva várt tél. szóval üres kézzel jöttem volna haza, hacsak bele nem botlok egy kínai kajáldába, de ott beszereztem vmi akciós csingcsung zöldséget ebéd gyanánt, aztán visszajöttem, hogy valamit azért mégiscsak el kellene kezdeni írni, még ha csak holnap fejezem is be, de a tévékettőnek hála felkerült a tegnap esti megastar, (ha lenne tévém is neten nézném, nincsenek reklámok), szóval akkor már meg kellett néznem, aztán eszembe jutott, hogy szombat van, tehát holnap nincs nyitva semmi, a hűtőben van ugyan egy rakás túrórudi (köszönet a tegnapi illetékeseknek:)), de hát mégsem ehetek egész nap túrórudit kávéval. Így aztán miután megsirattam szeleczkidávidot, akit különben végighamisnak tartottam, és nem is szerettem, elmentem a hoferba. Tudni kell viszont, hogy bécsi vásárlásaim háromféleképpen néznek ki: 1. leszaladok a 20 méterre levő billába reggeliért. 2. a campusbeli billába beszaladok szendvicsért és rágóért. 3. elsétálok a 200 méterre levő hoferig, ahol mintegy 40-50 percen át vizsgálom a kínálatot, körbejárom a boltot hatszor, hogy biztos mindent láttam-e, majd általában megveszem ugyanazt a négy dolgot: 100 százalékos narancslé, joghurt, banán, cornflakes.

most túl egy banánon, rögtön indulok a mitteleuropaisches theaterkarussell matinéelőadására, közben kitalálom, mit nem fogok valószínűleg megírni este, és halasztom holnapra. én, aki pedig nem is vagyok halasztós.

(tegyük hozzá, azért halasztgatok, mert bőven benne vagyok a végső határidőben (a szakdolgozatot kivéve, illetve ott is, de hát mégiscsak megígértettem vmit, és abban már régesrég nem vagyok benne..)