itteni létem hetedik hetének utolsó napjánál járok. e hétről összefoglalóan talán az alábbi idézet szól: "Bizonyított, hogy felül lehet emelkedni egykori tévedéseinken, és ez tiszteletre méltó emberi tulajdonság." van, ami szinteket ugrott meg a héten, és még több, (mint mindig, rövid kis életemben), ami szinteket ugrott le, "de hát - én így is akartam". vagy ha nem is, így történt. Bíbelődök megint egy beadandóval (mintha nem akarna fogyni:D), azt hittem, pompásan felkészültem hozzájuk anyagokkal, ehhez képest, lehet, hogy csak a tudat hiányzik, de mindig mintha épp egy átkötő mondat hiányzana valakitől.. régebben szerettem ilyeneket írni, 6-8 oldal bátran ment egy levegővételre, most pedig négynél megállok. a szd-ról szerintem ne is beszéljünk, már biztos, hogy nem lesz olyan, amilyennek terveztem. mindegy, zajlik az élet. ha kinézek az ablakon, látom a holdat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése