hullám

előbb adtam címet, mert tudtam, miről fog ez szólni, de közben eszembe jutott A hullám (Die Welle) c. elég jó német film, szóval azt meg nagyon ajánlom. Ez a szösszenet pedig arról szól, hogy épp a betegséghullám remélhetőleg utolsó felében járunk. Febr. 12-15-ig Evelyne volt a soros, 16-17-én Wivine, hétvégére elszaladtak a hullámok, és az időjárásban teljesedtek ki, úgy mint havas jeges esőcske és üzletfele, ide-oda fújok szelecske. Ma reggelre Rogier dőlt ki a sorból, de egy beteg nem beteg alapon estére az egész nap remek teljesítményt nyújtó Hardy is feladta a küzdelmet, és vacsorára már kiviláglott, hogy újra elő kell szedni a gyerkőcgyógyszereket. Hát így állunk. Én megérkezésem után egy hétre egy másfél hétig mandulagyulladással éltem, remélem, nem kapom be most ezt a két napig lázam van, aztán semmi bajom típusút is.
Kutya bajunk, de érjen véget a hullám, és ne kapja el Eri is! Imára fel!

ps: ma Linekével sétáltunk egyet, soksoksok képet csináltunk, maholnap tán facebookon.