Evelyneke szombaton lett hat éves. Ennek jegyében telt tehát a hétvége, péntek éjszaka sütöttünk egy tortát és teleaggattuk mindenféle színes cuccal a lakást, másnap reggel pedig a három csillogó és a három karikás szempár nézegette az ajándékokat. Kapott görkorcsolyát, ruhát, tortákat, mesekönyveket, babát, szóval el lett látva mesésen. Jól is sikerült, vasárnap meg, (mivel az itteni szokás szerint az ünnepelt vendégeli meg valamivel az osztálytársait, és gyakorlatilag a fél iskolát), harminchat ilyen izét csináltunk a kölyköknek. két papírcsillag közé (az összesen hetven... rajzold és számold és vágd...) tettünk egy kis doos mazsolát, beleszúrva az egészbe egy ceruzát is, hogy teljes legyen az élvezet. A tanárokat pedig nagyonnagyon finom csokoládéval vendégelte meg a nagyszünetben (amiből szerencsére többet vett a papája...:))
holnap este megyek haza szombat reggelig, először, mióta itt vagyok. huh. sokminden történt ezalatt az idő alatt. elveszett sokmindenki, benéztem jópár kapcsolatot, el is szúrtam egyet-kettőt (egész jó arány hozzám képest..) lett szerencsére néhány nagyon jó új, de alapvetően még mindig van mit tanulni... sokkal többet, mint amennyit tudok. Egy hete nagyon benéztem valamit, mára értettem meg, hogy mennyire nem kellett volna. Na bumm. Erre mondta M.I., hogy lehet, hogy egyszer már talán harmadik nekifutásra sikerülni fog. Vagy másodikra... ha elsőre nem is.. Na szóval így. Van ez a dal, a víges Maszatba írta bele PG, na szóval így - ez a címe, elég jó.
valahogy az ima erejére is itt jöttem rá, nem tudom, mitől függ ez. időtől, gondolkodási időtől vagy.. nem tudom, tényleg nem. mindenesetre működik, és ez elég kell, hogy legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése