karesz

itthon

dec 5-13ig itthon vagyok (számszerint 6 db zh, aztán veszprém, majd Maszat:))), aztán mézeskalácssütés, aztán még egy vizsga és vissza Viennába.)
szóval most picit szünetel a blog is.
Ünnepeljetek Mikulást!:)

otthon

nyomaszt az otthoni színházi helyzet, persze, nem tudok mit csinálni, megírtam, akinek meg akartam írni, hogy tartson ki, és azt mondta, kitart. ez fontos. 

havazik, nagyon. gyönyörű. 

átfagytam. 

examen

most állt el az egész napos hóesés, gyönyörű hófehér minden (kivéve, ami latyak). mindig szerettem sötétben hóban sétálni, hát most újra van rá lehetőség. 

felvettem a vizsgákat, ha minden jól alakul, egyen kívül (de talán azzal együtt) jan 7-ére kész vagyok az otthoniakkal, mind a 15-tel, s akkor már "csak" az itteni kettő van. az mondjuk úgy nem lenne rossz. Decemberben többet leszek otthon mint itt (sajnos vagy nem), lesz benne sok vizsga, egy mikulás, egy karácsony, egy Tasi-bemutató, remélem, sokat tudok segíteni még az utolsó fázisban. Szilveszterre vissza ide délelőtt, erre is kíváncsi vagyok, ma kaptam egy infot, hogy talán nem egyedül jövök, de majd meglátjuk. Másnap délelőtt kivetítőn a Rathausplatzon az újévi koncert..

széchenyiistván

Áll egy tábla Széchenyi István egyszervolt szülőházán még ma is. Próbáltam feltölteni, de nem hagyja, mondjuk elég sokmindent nem hagy mostanában a blogger, Rogier azt mondja, hozzászólni sem lehet, statisztikákat nézegetni sem tudok. Helyette a hollandot nyűvöm, pihenésképpen szavakat írogatok ki a szótárból, mint gyomirtó, bedörzsöl, pancser, sosem lehet tudni, mire lesz jó. Mellette a paraszthazak.hu-t nézegetem, csak úgy. Mindig van egy-két olyan oldal, amire rákapok, most valahogy rámjött, hogy jó lenne, ha lenne egy totál lerobbant parasztházam valahol a Dunántúlon, ahova el lehetne menni, teljesen egyedül, és mindenféle dolgokat csinálni. Meszelni, ásni, meg ilyenek. Ahol tényleg nem lenne semmi más, csak az enyém lenne, és el lehetne néha menni oda. Nem ott élni, de nyáron mondjuk nagyon sokat ottlenni. Áram meg minden ilyesmi nélkül. Így csak élőzenével lehetne jönni látogatóba, gitáááááááár, harmonika...etc. Ha már nagyon megunnám egyedül, lehívnék barátokat, üldögélni, sötétben beszélgetni, ökörködni. Ott mondjuk lehet, hogy kívül-belül kiteljesedhetne a szabadságérzetem.

kávé mellé 861432

hát volt egy hétvége. viszonylag türelmesen telt, már magammal szemben, aminek eredményeképpen 20 oldal (de még csak 20) átvándorolt BÉnek a szakdolgozatból. közben elaludtam a hátamat, úgy két napja, és fáj minden mozdulat, főleg az ülés, ami egészen érdekes konstellációt alkot azzal, hogy közben meg csak írtam és dolgoztam a gépen pé-szo-vas. most azonban visszaállok a hollandra, hisz egy hét múlva ilyenkor már túl 1 zh-n várom a másik hármat. illetve a másnapi kettőt, ami után viszont nagyon szuper lesz Veszprémben fetrengeni. 

közben egy dal, mindenkinek. http://www.youtube.com/watch?v=umjdpFMbza4

tyeatr

mikor visszajöttem, aznap este még megnéztük újra itt a Burgtheaterben a Struwwelpetert, ti. egyszer már láttam, mikor B nem tudott elmenni, de mondtam, hogy szerintem van annyira jó, hogy beruházzunk rá. Nem volt annyira jó, elsőre ugyanis engem persze a tizenkét húros gitár és az élőzene magával ragadott, másodszorra is, de nyilván így már több mindenre tudtam volna figyelni, igenám, de már nem volt többminden. De Birgit Minichmayr tényleg zseniálisan énekel, fb-on postoltam is tőle és a Toten Hosentől egy dalt. 

Tegnap leadtam végre a Mitteleuropaisches Theaterkarussellről írott szösszenetet, este pedig a Volkstheaterbe mentünk valami szervezett egyetemi színháznézés keretében, mindenesetre Brecht, otthon Puntila úr és szolgája, Matti címen játszott darabjának tart még a premierhete. Itt azt hiszem Herr Puntila und sein Knacht Matti.  Alapvetően nem volt vele gond, bár sok helyen kidolgozatlannak éreztem, és jónéhány dolog ötletszinten maradt (B szerint nem, tehát lehet, hogy velem van a gond).

otthon

tyhű, Magyarországon tartózkodtam mintegy 30 órát, de picit még mindig gondolkodni kell, mennyi minden fért ebbe az időbe, pedig ha otthon vagyok, minden napom ilyen különben. ma reggel rámjött valami stressz a suliban, márhogy a kre-n, még szerencse, hogy ott volt húgom és lenyiugtatott. Nem emlékszem sokmindenre abból, ami történt (miről beszélt Sziszi a vasárnapestén?), sokmindenkire rosszul reagáltam, megint (ND, MM főleg), és ott vagyunk, ahol a part szakad, sms-ben kompenzálok, én hülye. amikért viszont mentem, effektíve, jól sikerültek. Szuper volt az ebéd otthon, klassz volt a Zsótér-rendezte Chicago a HOPParttól, még ha nem is lehetett mindig mindenkit érteni, de hát a hibákból tanulnak ők is. Nézzétek meg! (elvileg jan vagy febr-tól újra!), és végülis a harmadik dolog is már csak itt melós, de nyugodtabban. se köd, se zizegés nincs miatta már. köszi Mindenkinek. jegyzeteket, öleléseket, sms-eket, blabla. nem ebben a sorrendben. 

fb

ilyen itt a koliélet. nálam, legalábbis.

dal

kb 16 voltam, mikor kijött a Ki nevet a végén? c. albuma Koncz Zsuzsának. azon van rajta ez a dal, megvan kazettán:D akkor baromira közel gondoltam magamhoz ezt a dalt, most pedig újra hallgattam, sok év után, és... hát még mindig.

http://www.youtube.com/watch?v=MAvZU2SKqk0

utána pedig a hétfői Bödőcs se rossz:)

http://www.youtube.com/watch?v=J0Irfhy3RYk

na jó, leállok:)

vielleicht

"meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink.." - ezt hallgatom most:) sok hasonló után. néha rámjön, hogy csak ilyeneket és semmi mást ne hallgassak, általában, (na jó, mindig) Presserrel kezdődik, aztán hívja elő a többit. valamivel ilyesmivel foglalkoznék legszívesebben, ezt a kultúrát átadni másoknak. csak azok a mások egy kukkot sem értenének belőle. nem értenék azt sem, miért kért tegnap Alföldi bocsánatot, és mégis miért nem szeretnék sokan ott látni őt, ahol van, pedig azt gondolom, a tegnapinál korrektebb gesztust elképzelni sem lehet. ma este kimásztam a két múzeum közé (natúr meg kunszt) a Weihnachtsdorfba, nagyon klassz dolgok vannak, nem szeretem a karácsonyt, nagyon nem, de itt nem lehet nem szeretni, az a helyzet. Április 9-én Koncz Zsuzsa koncert lesz Budapesten. Februárban a Hobo Blues Band búcsúzik... Júniusban Jamie halfplugged a MűPában. Jövő szombaton The Longfield gospel koncert lesz itt Bécsben:) tegnap este rákattantam a gospel koncertekre, amennyit csak lehet, szeretnék meghallgatni, de annyi van... na mindegy, most ez az öröm.

csikágó

juhéj, nagyon klassz, Ysu barátommal megyek vasárnap este színházba!:) már nagyon várom. 

úgy volt, hogy ma este Ripoff koncertre megyek az elég közeli Tunnelbe, (van vagy két sarokra ez is:)), be is mentem megkérdezni hazafele, hogy kóstálna, ha lemennék, aztán estefele megnéztem a Rekviem egy álomért c. filmet, s nem lett kedvem lemenni. De legalább nagy karácsonyi ajándék-brainstorming van tesómmal, és ez jó, mindig jó:) hétfőn leadom a titkárságon Pilunak a beadandókat, nehogy már azt higgye, hogy azt higgye. 

lemaradt

hallgassátok, mert csudaklassz: http://www.youtube.com/watch?v=LAjfB0XfjkA

hétvége

egy tegnapi telefonbeszélgetésnek és a munkából adódó, megfelelő mennyiségű információáradatnak köszönhetően vasárnap reggel röpke másfél napos kirándulásra indulok szeretett székesfővárosunkba és egy környező településre, mely végülis valamilyen szinten az otthonom. Délben nagyszüleimmel ebédelek végre, este Golgota, késő este, már-már éjjelnek nevezhető napszakban megtekintem az évad utolsó HOPPart Chicagoját valahol a Moszkva tér környékén, ha jól emlékszem, majd tesómnál hálok a szállóban, ha minden jól megy. Ha nem, hát kiszorulok a pesti éjszakába:) Másnap délelőtt futok pár kört itt-ott (bookline, kre, fszek, magyardalnapja), aztán usgyi vissza, másnap suli. 

ma megnéztem a retrospektív Frida Kahlo kiállítást (vagy lehet, hogy a retrospektívnek máshol kellene lennie a mondatban..), elég jó volt, végtelenül őszinte nő festette ezeket a képeket, minden tiszteletem az övé most.

gwh vs g

van egy hülye szokásom (nem, sokkal több van, de most egyről lesz szó), szóval hangosan szoktam verseket meg monológokat mondani - főleg sötétben, zuhany alatt, óra alatt magamban is, a busztól a koliig mostanában rendszeresen. amióta a fesztivál tart, ugyanonnan jövök minden éjjel haza, és mindig ugyanazt kezdem el mondani, ami abszolút összevág azzal a tanítással, amit ma kaptam Zsuzsitól. 

már csak 2,5 beadandó van hátra, estére talán már csak kettő, s 8tól Kövek a zsebbent nézünk, már nem tudom, milyen nyelven. jó lenne megnyugodni, tegnap valamitől nyűg volt a nap nagyfele, de mintha nem tisztulna.

heti mérleg

itteni létem hetedik hetének utolsó napjánál járok. e hétről összefoglalóan talán az alábbi idézet szól: "Bizonyított, hogy felül lehet emelkedni egykori tévedéseinken, és ez tiszteletre méltó emberi tulajdonság." van, ami szinteket ugrott meg a héten, és még több, (mint mindig, rövid kis életemben), ami szinteket ugrott le, "de hát - én így is akartam". vagy ha nem is, így történt. Bíbelődök megint egy beadandóval (mintha nem akarna fogyni:D), azt hittem, pompásan felkészültem hozzájuk anyagokkal, ehhez képest, lehet, hogy csak a tudat hiányzik, de mindig mintha épp egy átkötő mondat hiányzana valakitől.. régebben szerettem ilyeneket írni, 6-8 oldal bátran ment egy levegővételre, most pedig négynél megállok. a szd-ról szerintem ne is beszéljünk, már biztos, hogy nem lesz olyan, amilyennek terveztem. mindegy, zajlik az élet. ha kinézek az ablakon, látom a holdat.

waiting

most olvastam egy interjút MZ-nal, (nem írom ki a nevét, mert mindig rámtalálnak googleből), aminek az volt a sarkallatos pontja, hogy a várakozás nem mindig rossz. még szerencse, hogy végre egy olyan ember mondja, aki még nem okozott rosszat és el tudom hinni neki (mégha én türelmetlen is vagyok..)

ma megnéztem egy csehszlovák gyermekelőadást a fesztiválon, aztán, csodák csodájára prezentáltam egy beadandót.. holnap meg hétfőn nyomok még egyet-egyet, (vagy két nap alatt egyet) aztán picit megpróbálok fellélegezni. addig gyenge náthámat igyekszem nullázni, de nem vészes, szerencsére. ma kiesett a nonstop, félfüllel hallottam róluk, nem is néztem a zikszfaktort, mondjuk azt nem értem, hogy Somlóék után hogy lehet ugyanolyan névvel indulni, de mindegy, hát kiestek. mondjuk az egész műsor túl egoista volt nekem, amennyit láttam belőle még otthon válogatót a neten (ugyanerre gondoltam, amikor kedden néztük itt a Tanz der Vampire-t, mert azzal is ez volt a bajom). örülök, hogy sosem voltam oda a tévékészülékért, sőt..

cím

szombat délután 14:57 van, fél 8 óta fent vagyok, hogy csináljam, amit eddig nem sikerült (tudniillik van még 4 beadandó és egy szakdolgozat nagyonnagyrésze), ebből pedig az lett, hogy reggel lementem a Mariahilferre, addig sétáljon az ember, amíg süt a nap, különben meg be akartam szerezni pár dolgot (kancsó, de hülyén néz így ki leírva; táska, mert láttam egy nagyon klasszt, és sosem elég; meg még egy-két dolgot karácsonyra, akármennyire is nem szeretem, én legalább nem csak akkor ajándékozom, akkor is.) Ebből az lett, hogy majdnem vettem egy cipőt, mert lyukasak és beázósak, és mindjárt itt a különben várva várt tél. szóval üres kézzel jöttem volna haza, hacsak bele nem botlok egy kínai kajáldába, de ott beszereztem vmi akciós csingcsung zöldséget ebéd gyanánt, aztán visszajöttem, hogy valamit azért mégiscsak el kellene kezdeni írni, még ha csak holnap fejezem is be, de a tévékettőnek hála felkerült a tegnap esti megastar, (ha lenne tévém is neten nézném, nincsenek reklámok), szóval akkor már meg kellett néznem, aztán eszembe jutott, hogy szombat van, tehát holnap nincs nyitva semmi, a hűtőben van ugyan egy rakás túrórudi (köszönet a tegnapi illetékeseknek:)), de hát mégsem ehetek egész nap túrórudit kávéval. Így aztán miután megsirattam szeleczkidávidot, akit különben végighamisnak tartottam, és nem is szerettem, elmentem a hoferba. Tudni kell viszont, hogy bécsi vásárlásaim háromféleképpen néznek ki: 1. leszaladok a 20 méterre levő billába reggeliért. 2. a campusbeli billába beszaladok szendvicsért és rágóért. 3. elsétálok a 200 méterre levő hoferig, ahol mintegy 40-50 percen át vizsgálom a kínálatot, körbejárom a boltot hatszor, hogy biztos mindent láttam-e, majd általában megveszem ugyanazt a négy dolgot: 100 százalékos narancslé, joghurt, banán, cornflakes.

most túl egy banánon, rögtön indulok a mitteleuropaisches theaterkarussell matinéelőadására, közben kitalálom, mit nem fogok valószínűleg megírni este, és halasztom holnapra. én, aki pedig nem is vagyok halasztós.

(tegyük hozzá, azért halasztgatok, mert bőven benne vagyok a végső határidőben (a szakdolgozatot kivéve, illetve ott is, de hát mégiscsak megígértettem vmit, és abban már régesrég nem vagyok benne..)

red sox

http://www.youtube.com/watch?v=jg_9FQk6UnA&feature=related

passz

újra írok, nem tudom, miért, ilyenem lett.

Ma megint volt Ungarische Gegenwartsliteratur, Tar Sándor A mi utcánkja volt a soros. A feléig sikerült is este elolvasni, aztán valahogy lejjebbcsúsztam és ráaludtam. Fontos pontok vannak benne a szakdogámhoz, sokat segített a mai óra is, SzM elég fontos információkkal pakolt meg a dolgozatra nézvést is, meg különben is. Amúgy elég fura, hogy akárhány elszólása van, mindig csak Bálinttal ketten nevetünk, mintha a többiek nem értenék, na mindegy, azért írom, mint mindig:) 

Hétvégén vendégek voltak itt (Zs&Zs), klassz volt;)

Ma este Tanz der Vampire-t nézünk Kathyval, holnap kezd a Mitteleuropaisches Theaterkarussell, az esték tehát telve, jobban is, mint szeretném. Közben semmi újság, beadandókat írok, finoman szólva nagyon elcsúsztam, de lelkiismeretfurdalásom nincs valamiért.:D 

Köszönöm a leveleket otthonról, nagyon jólesnek! Pénteken jönnek V-ék, ez is klassz, addig még 1-2 beadandót meg szándékszom írni, csak még nem tudom, mikor.

odysseus és mi

elkezdtem különböző előadásokat látogatni, csak úgy. Ma volt egy Theatergeschichte - Bei Hof und in der Stadt: Pariser Theater im 17. Jahrhundert, aztán pedig a Klasszika-filológia tanszéken egy Odysseus in der Weltliteratur. Az előbbi előtt összefutottunk Bálinttal, kiderült, hogy ő rendesen jár erre az órára, utóbbira már egyedül mentem, nagyon érdekes volt, szerettem nagyon-nagyon. Az előadó hozott hangszert is, játszott és énekelt. Aztán felolvasott egy részt ógörögül Homérosz Odüsszeiájából...

Most A nyughatatlan c. filmet nézem (de megszakadt, és nem akarja folytatni), Johnny Cash életéről, tisztán előttem van Az emberiség végnapjai (ZsaZsoBo osztály, 2007 októbere), annak is a vége, ami mindig valami más, de rendszerint nagyon erős érzést váltott ki. Nem úgy, mint a Good Will Hunting bizonyos jelenetei, vagy most épp Phil dala, hanem egészen széles skálán bármi történhetett, attól függ, melyik jelenetet éreztem a legerősebbnek. Este két Tschehow-egyfelvonásost nézek, a színháztól kaptam ajándékba, elképesztő... 

Holnap lesz egy ilyen órám: Afroamerikanische Musikformen. Várom a vasárnapot, a jövő hetet, barátlátogatok, barátlátogatnak, hej! Ken írt tegnap, utólag persze hülye vagyok és sajnálom, hogy kihagytam azt a közös Golgota-délutánt, de tudom, hogy még pótoljuk.  
Dolgozom "haza", elég, és jó ez is most. Kathyt viszem november elején színházba, tisztára transzállapotba került ettől, hihetetlen. 


Tudjunk elköszönni. Ez az egyedüli rossz, ami most van, a fenébe is. Aztán kész.

kaptam ma egy levelet...

(igen, rendes postai levelet, tudjátok, létezik még olyan..:P), aminek a legszebb mondata ez: "Vannak emberek, akikről egyszerűen nem tudom elhinni, hogyhogy nincs szárnyuk..." Nagyon-nagyon köszönöm! (mármint a levelet, az idézet természetesen nem rólam szól.) 

ma több hangszerbolt is mellett valahogy elsétáltam, (nincsenek véletlenek...), közben mindig épp valami nyugis zene ment a fülembe, és azon gondolkodtam, mostanában úgyis ilyen megköszönősben vagyok valamiért, hogy akkor volt mindig a legklasszabb, amikor bárhol voltunk, élőzenéltünk. Fesztiválon, táborokban, otthon, suliban...etc. Papa, Tibi, Zoli, Bence, Dani, P.b. (azért ide írom, mert ő sem akarna máshol lenni), Tomi, Peti, Manó...és legutóbb pedig már itt "kint" Tomival zongoráztunk, és ez csuda klassz dolog - hálás vagyok érte.

még a tegnaphoz

a Naturhistorisches Museumban nem is annyira a kitömött állatok vagy a világ három legnagyobb kőgyűjteménye között számon tartott kiállítás volt a jó (végig csak Szabó T. Anna Kavics-versét mondogattam), hanem hogy a Saal 15-17-ben Charles Darwinról volt egy NAGYON jó kiállítás. Szóval aki erre járna, nyilván nagyon szuper megannyi múzeum soksoksok kiállítása, de szerintem ezt se hagyja ki. S ha Ausztria nemzeti ünnepén mulatni vágyik az ember, vesse le magát a Laudongasse 8 nachBar-jába, ahol Erasmusosoknak rendezett Austrianparty-ra szólt a meghívás. Sikerült Kathyt is elcsábítani, melynek következményeképp mondhatni kiittuk a helyet a Sturm-készletéből. Jó, nem voltunk nyilván egyedül:) De nem is ez a lényeg, beszélgettünk egy nagyon jót. ja, meg katunk osztrák zászlót a képünkre. (a kép már a buli után készült, itthon.)

délutáni kávé mellé...

október 26-a nemzeti ünnep Ausztriában, suli így nem volt, helyette múzeumlátogattunk, előbb a Naturhistorisches Museumot néztük át, aztán pedig egy nemvészesenhosszú sorbanállás után ma meg lehetett nézni a Parlamentet. Képek.

 Európa a Naturhistorisches előtt.

 szemben a Kunsthistorisches

 

 Parlament ülésterem

 teteje

 szobrok benne

 másik oldalról

 másik terem

 magyarázó hölgy (egy az egyben mint Söptei Andrea, csak németül beszélt..)

 EU-s terem

 EU-s terem

 az EU-s teremben bőrülések vannak.

letters to God

kint szakad az eső, azt hiszem, egy nap belefér, hogy kimaradjak Bécs vérkeringéséből. ehhez a filmhez nem tudok mit hozzátenni, nézzétek, mindahányan. szívem szerint mindannyiotoknak más szavakkal ajánlanám, de van, akivel nem nagyon (...), ezért inkább így.

belvedere, főleg

legyenek képek:

Volksoper

 ez az előző megmagyarázása

 ez a Belvedere, mind, vagy a kertjében levő szobrok.

 ő december, a legszebb:) (de a három nyári is jön, azok is szépek azért..)

Editnek, kortárs művészet:)

ejha

sokminden volt ma, hiába vasárnap. amúgy két napja Szózatot szavalok csak úgy magamban és Zoránt dudorászok, rendszerint esti-éjszakai sétáim alkalmával a Rathaus környékén, illetve a török negyedben...
szóval ma. az előző vasárnap igen meghatározó volt, szellemileg-lelkileg mindenképp, ma kihagytam a Golgotát, hülye indok, le sem írom. Mindegy, délelőtt fordítottam, amit éjjel nem sikerült már, délután Évivel sétáltunk egy nagyot a Belvedere-ben (képek holnap, de talán még ma este), persze nagyobbat szerettünk volna, de jól rákezdett az eső. Szóval hazaiszkoltunk, ki-ki a saját irányába. Aztán egy nagy krigli kávé kíséretében fordítottam tovább, de hát ez nem is igaz, mindenesetre elég lendületesen próbáltam magyar szavakra cserélni a németeket, hátha mondat lesz belőlük.
Este megnéztem a Burgtheater Godot-ra várva című előadását, az igazgató-rendező állította színpadra, meg kellene írnom (...). Ha máshova nem, ide írom majd meg.

nem.

tegnap este megnéztem az Odyssee Theater előadásában a Rómeó és Júliát. Megszívtam. Az egyetlen pozitívum, hogy gyakorlatilag csak át kellett mennem a koliból az utca másik oldalára. Nem szabad elhinni mindenkinek, aki színháznak hívja magát. Számos hazai példával bizonyíthatnám (nem, inkább nem teszem), de ez tényleg... szóval a regionális (még csak nem is a döntő!) diákszínjátszó fesztiválok nem művészeti kategóriás diákjai is százszor jobbak voltak mindig ennél. Ne menjünk bele nagyon a részletekbe, legyen elég annyi, hogy klasszikusak szerettek volna lenni. Egyedül a dajka papucsa szegezte oda figyelmemet (nekem is kéne egy olyan..), amúgy meg már szinte a mondatokat számoltam vissza szegény Mercutio meg Tybalt haláláig. Már eltemettem magam, az előadással együtt, mikor az ominózus jelenet után némi hárfazene kíséretében folytatódott az előadás, de úgy tűnik, csak nem akarták, hogy a szünetben távozók lemaradjanak a hajnali jelenetről... (amúgy nem tudom, miért így van bennem, hisz a harmadik felvonás tényleg ezzel a jelenettel záródik, amivel itt is, bennem viszont egy erős záróképként van meg a két ember halála...) De lényeg a lényeg, végülis amilyen gyorsan csak lehetett, jöttem el a szünetben.

tegnap-ma

majdnem írtam tegnap este, de aztán végülis beültem Theatrale und mediale Inszenierungsformen-re, ahova kb 800an járnak, majdnem teljesen tele volt az audiomax vagy milyen terem, na mindegy, szóval rengeteg ember jár rá, és még így is kérdezett néha az oktató, Stefan Hulfeld-nek hívják. De izgalmas óra volt, kétségtelenül. Volt szó képregényekről, Barbáról, Mnouchkine-ról, Sztanyiszlavszkijról, Marlon Brandóról is; a tegnapi óra címe ez volt: Formen ostentativen Körpergebrauchs. Szóval fogok rá járni, azt hiszem. Ha már a német csoportba nem válogattak be (amit amúgy nem sajnálok az alapján, amit Évi mond), ilyenekkel szórakáztatom magam magam adom neki megadom magam...
Lehető legkülönfélébb órákon fogok ücsörögni a bitangnagytermekben, hátha a koszon kívül némi tudásszerűség is reám ragad. Most pedig összeszedem minden bátorságomat, és belekezdek a fordítandó dolgokba. Aztán lehet, hogy iszunk valamit este a többiekkel. Ha már 1-esre vizsgáztam ma:)

dal

http://www.youtube.com/watch?v=6NbXt9ubrUU

ez megy reggel óta. Mindenkinek, szeretettel!

vp

ééééés igeeeen! november egykettő veszprém:)))

interkult

többen kérdezték, milyenek a lakótársak.. ööö... van három török, három macedón, két ukrán, két osztrák, két magyar, egy bolgár és még két leányzó rajtunk kívül, de nekik még csak a nevüket láttam, s lévén, hogy az első traccsparti ideje alatt nem tudtam jelen lenni (aznap tudtam Cabaret-t nézni), így velük még egyáltalán nem is találkoztam. ami biztos, hogy a törökök lapaktáltak az ázsiai takarítónővel, mert az ő edényeiket mindig elmossa, az ukránok pedig szövetkeztek a macedónokkal, és állandóan káposztát esznek. Szerintem vagy harmincféleképpen el tudják készíteni, mindenesetre esténként mindig káposztaszag van, s nagyrészt hétvégén is.

ez csak onnan jutott eszembe, hogy ma a Sinistra körzet volt a téma Kortárs magyar irodalmon, ahol azért szintén külön etnikumokra figyelhetünk fel, illetve világított ma rá Szilágyi Márton tanár úr is.

erről pedig még eszembe jutott a vasárnap is, amikor Tomi tüzetes vizsgálat alá vetette helyzetünket, miszerint Bécsben (elvileg olasz) pizzát ettünk a töröknél a Schwedenplatzon, a Bratislava hajó mellett, egy utcára a Hollandstrassétól, ahol a Collegium Hungaricum található, majd bementünk a McDonaldsba inni egy "olasz" capuccinot. Mindezt hárman, magyarok.

pénteken vizsgázom..

ma

fura volt felkelni ma, a vasárnapoknak különös illatuk van itt, avagy nyilván én közelítem meg másképp eme jeles napokat. A tegnapit pláne. Utólag is. 

ma csináltam pár fotót, Bálinttal körülnéztünk a környéken (az egyetem környékén), mi mindennek a közelében is tanulunk.

 ez még tegnap készült, mikor Golgotába mentem. de egy fél sarokra van a kolitól, szóval minden nap láthatom:)

 ez az egyetem melletti templomról két szobor. (persze hétfő van, és zárva volt, de majd megyünk máskor.)

 ez is egy része.

 meg ez is.

 meg ez az egyik tornya.

 ez pedig mellette egy szobor, nem lepődnék meg, ha Szent Kristóf lenne, de nem volt semmi info hozzá.

 ez messzebbről

 ez pedig a következó képekhez a magyarázat

 ez közelebbről az asztal a székekkel.

ez pedig messziről. (körbevéve fákkal, 1-1 ország 1-1 fáival. A portugálokénak csak a helye van meg..

pé-szo-vas

tegnap itt volt húgom, hozott-vitt dolgokat, klassz volt.

ma délelőtt Golgota volt, utána Diával és Tomival találkoztunk végre, majd Dia elment, és Tomival voltunk még, sokáig. hatalmas ajándék ez..
+
Köszönet Hász-Fehér Katalin tanárnőnek, hogy pénteken megmutatta Arany János: Fiamnak c. versét.

Hála Isten! este van megin'.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagyok,
Legföljebb mocsoktalan nevet:
A tömegnél hitvány érdemet.
Ártatlan szíved tavaszkertében
A vallást ezért öntözgetem.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Mert szegénynek drága kincs a hit,
Tűrni és remélni megtanít:
S néki, míg a sír rá nem lehell,
Mindig tűrni és remélni kell!
Oh, ha bennem is, mint egykor, épen
Élne a hit, vigaszul nekem!...
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd, ha játszótársaid közül
Munka hí el - úgy lehet, korán
S idegennek szolgálsz eszközül,
Ki talán szeret...de mostohán!
Balzsamul a hit malasztja légyen
Az elrejtett néma könnyeken .
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd, ha látod, érzed a nyomort,
Melyet a becsület válla hord:
Megtiporva az erényt az észt,
Míg a vétek irigységre készt
S a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

És, ha felnővén tapasztalod,
Hogy apáid földje nem honod
S a bölcsőd s koporsód közti űr
Századoknak szolgált mesgyeül:
Lelj vigasztalást a szent igében:
"Bújdosunk e földi téreken."
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:
Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ. -
Járj örömmel álmaid egében,
Útravalód e csókom legyen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkoztál, édes gyermekem. 

szülinap

egyszer SzegőAndrás csinált valakivel interjút, aki mondta, hogy a születésnapján nem azért kapcsolja ki a telefonját, hogy ne tudják őt felköszönteni, hanem mert nem akarja tudni, hogy ki az, aki nem hívta fel. kábé így vagyok a blogírással. ki olvassa? nem tudom. ki nem? inkább nem szeretném tudni.

valaki más

tegnap elolvastam Kertész Imre: Valaki más c. könyvét. hét elején pedig újra a Kaddist, amit egyszer még nagyon régen, legalábbis most úgy tűnt, hogy nagyon régen olvastam, s arra is emlékszem, hogy Kulka csinált belőle valamit a Víg Házi Színpadán, s a könyv színpadi változata ki is jött a Színház mellékleteként, el is tettem, el is olvastam azt is. Kertész olvastatja magát, jó volt a két könyv (Kaddis-Valaki más) közötti összefüggésekre és nem-összefüggésekre rátalálni, jó volt bizonyos mondatokat két helyen két különbözőképpen olvasni, jó volt utána éjjel idézeteket küldeni belőle ide-oda.. pedig néha nem jó olvasni, hogy már megint a zsidóságról szól, de saját kicsiségemnek tulajdonítom, ha nem tudok ezen túllépni.

kettes villamos

 villamosról1

 villamosról2

 villamoson (kétféle van, régiféle, mint ez is, lépcsős, ódivatú talán, de épp illik környezetébe, ahogy keresztülszáguld a belvároson, és újféle, alacsonypadlós is)

 a Hollandstrasse sarkán van ez

 Duna felé vezető lépcső

 ez is

 a Duna csak folyt

 nézd Szapoly, Don, megint Don..:)

valahol még tart a nyár..