verőfényes reggelre ébredtünk, csütörtök egyetemre se kell menni, így aztán elvetettem magam reggeliért, melyet az időjárásnak köszönhetően Móricz-tanulmányok társaságában a közeli parkban költöttem el. a parkban átgondolva a mai napot arra jutottam, a lehető leghamarabb visszaérek a kollégiumba, és nekiállok az Írói nyelvbölcseletek órára való beadandó dolgozatot megírni, azonban mihelyest bekapcsoltam Marcipajtást, megláttam a beérkező üzeneteket, s nem restelltem hamar írni húgomnak a jópénzen vásárolt zongora ügyében. Írni tehát a dolgozatból semmit sem sikerült. Amikoris nekikezdtem volna, gondoltam, mennyi mindent kellene még venni, s csütörtökön hátha még nincsenek sorok sehol, így a 13A buszt elkapva a Mariahilferen találtam magam egy 1eurós bolt előtt, ahol rendkívül sok marhaságot lehetett kapni, amit nem vettem meg:)))
sikerült azonban szert tennem néhány pár zoknira (halogatva ezzel is a mosást), s ajándékokra is, majd az utca végén csatlakoztam egy órára két helyi free hugs-oshoz, hát... felemelő érzés volt, komolyan. nem csupán az, hogy az öleltek kábé hetven százaléka erasmusos volt (elgondolkodtató...), hanem az is, hogy mennyire másként fogadják ezt itt, mint otthon. Node ennek is vége lett, a mai napot illetően, legalábbis.
Őket otthagyva a koli felé vettem az irányt, ahol csekkoltam a beérkező üzeneteket, így megtudtam, hogy kaptam ingyen heti sajtóbelépőt a Mitteleuropaisches Theaterkarussell-re, feltéve, ha előtte megnézem egy helyi Csehov-előadásukat, hisz csak így tudom a bérletemet átvenni... (nem hülyék.)
Ezzel a boldog tudattal (nem Csehov, inkább a fesztivál miatt) indultam el a Collegium Hungaricum fele, s utólag azt mondom, örülök, hogy harmadszor már nem jeleztek vissza, kellek-e. Mindenesetre kivettem pár könyvet a könyvtárból, ahol nem csekély várakozás (bár feltehetőleg a hölgy azt mondaná: beszélgettünk) után tudtam beiratkozni, s végighallgathattam azt is, melyik kormány miként nem támogatja az intézetet, s emiatt most épp miért nincs pénz új szakirodalomra, s miért lehet fejlettebb a Finnugrisztika Tanszék könyvtára. Ahhoz mindenesetre kellett, hogy kifele háromszor olyan gyorsan menjek, mint befele tettem, ezzel is megadva az esélyt, hogy még zárás előtt odaérek a város nem feltétlenül legközpontibb helyén álló szaküzletbe, ahol egy vízforralónak lehettem boldog tulajdonosa.
ezzel tehát a reggeli kávé gyorsabban érkezhet befele, mint valaha, s a koliban még Zsuzsival (szintén magyar, most kezdte itt a pszichológiát) és Tamarával (macedón, masteres, Zsuzsi szobatársa) együtt elköltöttem az ebédet, ami így vacsorává avanzsált.
most talán elkezdem megírni a dolgozatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése