Erasmus party

Tegnap voltunk az Erasmusosoknak rendezett nyitóbulin az Eschenbach Palais-ban. Ez valami hihetetlenül impozáns épület, Magyarországon még belépővel se engednék be ide a velem egykorúakat, itt pedig festmények és cigarettafüst igazi egyvelegében olvashattad le a matricákról, kivel beszélgetsz éppen és honnan jött. Klikkesedés persze rögtön, Lilla az elején hozzánk csapódott (Károlis jogász), Bogi (Évi lakótársa, ELTÉs biológus) pedig szintén, majd egy Jayna nevű afroangol lány, de ez volt a maximum. Ezen kívül láthattunk még rengeteg lengyel diákot, akik inkább egymással, mint velünk akartak beszélgetni, helyieket, persze, Tamást, aki csak átugrott Magyarországról két napra (...), Jánost, aki itt él, és édes akcentusa van már magyarul, és ezzel körülbelül ki is merült a magyarok száma. Egy ismerkedős bulihoz képest elég hamar beindult a dübörgő zene, ami után a saját nyelvedet nemigen érted, ha a füledbe ordítják, nemhogy másét. Szóval nem maradtunk sokáig, Évivel legalábbis. Elindultunk visszafelé a belvároson át gyalog, ő jó messze lakik (tőlem legalábbis, mert 40 percet gyalogoltam vissza), de elég közel lakik a Volksoperhez, ahol lehet, hogy csinálok majd valamit. Közben láttuk kivilágítva a Parlamentet, a Kunsthistorisches Museumot, meg még nyilván egy csomó épületet, amiről most még nem tudom, micsodák (de szépek). Hazafele, már egyedül, eljöttem az egyetem mellett (amire azt hittem, az a kórház). A bulin összeszedtük a lányokkal, mi mindent kell intézni jövő hét elején. Mindenekelőtt diákigazolvány-papírokat, mert addig nincs bérlet. A bérlet egy szemeszterre lesz 125 euró, de! jó az éjszakai közlekedés is.