nem volt egy nagyon happy hét, az biztos. nyilván valahol törvényszerű is, hogy visszajőve a temetésről, meg egyáltalán, és nem tudom, azért-e, mert otthon voltam, de most van először hiány. annak speciel kifejezetten örültem, hogy egy emberke, aki fontos lett, akkor ment haza, amikor nem voltam itt. de vannak ilyen mindenféle megfoghatatlan hiányok, kedvenceim közé tartozik a nem-tudod-mi-a-baj-csak-sírsz. de legalább kijön valahogy. (egy tréning végefele járva például elég nehéz olyan napot kifogni, amikor senki nem sír. leginkább, mert elege van.) nem is úgy hiányoznak dolgok, hogy "wáá, haza akarok menni", csak ezek is ilyen megfoghatatlanul. Itt nem lehet csekkolni Janit heti kétszer a gyüliben, hogy megvan-e, mert nincs gyüli. Nem lehet megnézni a bratyómat, hogy hazajött-e éjjel, nem lehet beszaladni a Jurányiba, "csak úgy", hogy ott vannak-e a csajok, mert itt nincs Jurányi. Félre ne értsetek, még mindig nagyon jó, a nagy részét szeretem azoknak, akikkel vagyok, szeretem, amit csinálok, vannak új, elfogadott projektek, amik épp kezdődnek, ami szuper, mert különben elég sivár lenne. De ez a hely van. Ezen az egy helyen van minden reggel ugyanaz a csapat, estig. Nem szaladok át az egyetemről a munkahelyemre, aztán a gyülekezetbe, érintve közben Ysut, majd haza. Itt nem tudja kommentálni Jaap, hogy már megint egy ismerősömmel találkoztunk az utcán..
Hát, nem vagyok benne biztos, hogy sikerült ezt jól elmagyarázni. Mindegy. Elkezdtem kitölteni a google-naptárat, mert úgy néz ki, a nyár sűrű lesz. Májusban lesz EVS on-arrival, előtte coach tréning, aztán a nyári siket projektnek az előkészítője. Júliusban elvileg részt veszek egy Event Wise tréningen, aztán rá egy napra kezd a 14 napos deaf exchange, tehát nem vagyok biztos még az előbbiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése