amiért

épp vonatozom vissza Ommenbe, tehát jó esetben már nem történhet több rossz ezen a pár napos kiruccanáson, kicsit elég volt az anyagi csődből, ú.m. plusz repülőjegy, bkv-büntetés...etc. mintha nyaralni mentem volna haza...mindegy. csomó minden kavarog, annyiféle embertől sokszor annyi érzés, nem-jól-megélt húsvét, (milyen a jól megélt?) szerettem, amit Zsuzsi küldött át valamelyik nap a naplójából: "A Mostban ünnepeltük Julcsit, nagyon sokszínű volt a társaság, ez tetszett a leginkább. Hogy ha befogadó valaki, mennyiféle embert zár a szívébe." - viszonylag sok problémám van mostanában a kereszténységemmel, nyilván nem egyszerű, ha épp nem tartozol semmilyen gyülibe, meg ha épp senkivel nem lehet imádkozni, meg ha olvasod, hogy otthon, meg az egész világon milyen dolgokat akarnak elkövetni "kereszténység" címszó alatt, elég a hazai kultúrpolitikára gondolni, hogy görcsbe ránduljon az ember gyomra. szóval ilyenkor szeretem, amit Zsuzsi írt, nem azért, mert rólam írta, hanem, mert, azt hiszem, sikerült valahogy összefoglalnia, mit értek hit alatt. valahogy így. 

eddig nem szerettem a születésnapomra gondolni, mert minden évben sikerült azon sajnálkozom, hogy ki nem köszöntött fel, és végighallgatnom, hogy miért a legmacerásabb tortát kérem, de ha pedig valami ilyesmit is jelent másoknak, akkor lehet, hogy megéri.