G. István László: Zsoltárhangra
Szárnyaid árnyékába rejts el engem,
hogy repülni ne lássanak, mikor
veled repülnék, a szemnek nem való
a szárny, a szem letöri a galamb-
tollat a fölfeszülő izmokon.
Piszkos guanó mind a rebbenés
a téren, autókerék hajtja el
morzsára tülekedő szégyenem,
mert úgy vágyom rád, szaggatott a fej,
buta galambmozgással üdvözülni.
Inkább szétkent madárszárny, út a test,
hozzád vezet, ha van, ha nincs a végén,
és hangja sincs, lifeg, galambtetem.
http://www.gistvanlaszlo.com/?p=284
Ma kaptunk a kepeslapodat; nagyon megorultunk neki! Mit csinalsz a hetvegen?
VálaszTörlésEri & Rogier