2010. október 8., péntek

trauma

ma szintfelmérőt írtunk németből, ami alapján vagy besorolnak egy nyelvfejlesztő kurzusra, vagy nem, s a tanár elültetett. tényleg semmit nem csináltam (sem lesés, sem puska, még csak ipodsztaki sem)... még sosem ültettek el...
apropó, nagyon szépen köszönöm az összes levelet azoknak, akik még a kezembe nyomták, mikor otthon voltam. Babett, Zsófi, Zsuzska, Isti, nagyon-nagyon köszönöm. sokat jelent, mind. nem az a lényeg, ahonnan egy ölelésre sem futja, hanem ahonnan ilyen ajándékok érkeznek.. ajándékok vagytok.

2 megjegyzés: