vége és munkát ide

egyre több hasonlóságot vélek felfedezni Pepo és Hardy között. főleg persze azokat veszem észre, amiket én is utáltam, amikor csinálta velem, és amelyeket a lányok sem tolerálnak, ha Hardy "szórakozik". 

mindeközben valahogy azt is érzem, hogy mostanra vagyok oly mértékben beleszokva a családi életbe (nem, ilyen szinten nálunk nem létezett), amivel kezdenem kellett volna, amikor megérkeztem január végén. szóval fura. 

fura az is, hogy valahogy sokszor került mostanában szóba az emlékezés, jóra meg rosszra, és hát bizony szépen lassan be kellett ismerni, hogy (magamat analizálva) a rosszal oly mértékben beteltem kábé tizennégy éves koromra, hogy onnantól csak a jóra, és minden más delete. ennek jónak kéne lennie, de hát közben meg van egy mélyen ülő másik oldala is.

hétfőtől három hét nyári egyetem, amit persze köszi minden hollandosnak, hogy ideadták, főleg, mert tudom, hogy semmilyen papír nem lesz aláírva, ha korlátok közé akarnának államilag szorítani. 

augusztus elejétől tehát otthon, most szólok minden kispajtásnak (így szokott ez lenni, nem gründolom a munkát, tudom, hogy jönni fog), hogy én dolgozni akarok. kérek szépen munkát.

már július

nem írtam elég régóta, és ez meg lehet, hogy az ittlét utolsó bejegyzése lesz. összegezni nincs mit, mert az élet megy tovább, az övék is, az enyém is. még tizenhárom napot vagyok velük, aztán arrébbállok két várossal. aztán meg pár országgal. a magyar gatyarohasztó meleghez képest mi ilyen gyenge húsz fokokat tolunk, szóval ideígértem magam a nyarakra, altijd. tell himet hallgatok sokadszor, david ma utazik vissza az államokba, aztán továbbáll taiwanra, nem is találkoztunk, mióta voltam groningenben, de akkor is. nehezen viselem én ezeket, még ha tudom is, hogy ugyanezt csinálom, és kéne mégtöbbet csinálnom. négy hónapja még nem is ismertem..
így vagyunk mi. ugrálunk a nehéz, még nehezebb és az igen jó napok között. tegnap közös szülinapot tartottunk, így egy főzéssel letudtuk Oma-Opa részére MamaPapa születésnapját. Sütöttem tortát, csokoládés-pijnboompittenes gluténmenteset, volt másik is, a csokoládét ugye nem szerető kölyköknek, slagroom. elfogyott. 

(Hardy tiszta keresztapja... talált egy kis csokoládészórást a torta szélén, gondosan leszedegette, ELMOSTA A VILLÁT, és utána kezdett csak neki.)

egészen elképesztő helyekre vagyok képes önéletrajzokat beadni egy mielőbbi állásban bízva (nem, nem. Istenben bízva), de egy mielőbbi állást várva, jelentkeztem én már poénból sokszor sok helyre, hiába tudtam, hogy melyikre fognak tuti behívni és melyiket nem is akarom, ezeket felülvizsgálva mostanában még nagyobbakat ugrándozok, mert miért ne. (soha nem hittem abban, hogy "jaaaaj, ne ficánkolj, örülj, hogy van állásod", meggyőződésem, hogy ebből semmi jó nem születik. csak keserűség és önrombolás.) 

van-e a hozzááll, hozzáállás szerkezeten kívül olyan, amelyben három betű is duplázódik egymást követve?

utolsó szó jogán (egyetem)

egyetlen embertől esett volna nagyon jól, ha gratulál.

ambivalens

ez a szó jellemzi leginkább az itthon töltött egy hetet. ha történik valami nagyon jó, utána történik valami nagyon rossz is, és így felváltva. nem hiszek ebben, meg hogy ez törvényszerű lenne, mert nem lehet, meg láttunk már példát az ellenkezőjére, és ne adjunk igazat annak se, hogy ami elromolhat - és inkább be sem fejezem ezt a mondatot, egyszerűen csak.. hát én tényleg nem tudom. biztos feszült voltam, és azért, vagy az a másik is feszült volt és azért, vagy én nem tudom, hogy a másik/egymás támogatásából hogy lehet átmenni egymás szekálásába, de rendesen tudom űzni. meg azért eléggé elrontottam eddig valamit, ha 24 és fél évem alatt még mindig van egy dolog, ami csak romlik. meg romlik. és még inkább romlik.. persze, legalább van min dolgozni..

de

nem is akartam ma írni, meg igazából ezt valószínűleg nem is teszem ki mindenfele, hisz nincs szó benne a csudaklassz törpökről, meg semmi.
csak eszembe jutott két dolog. Egyik GI halála kapcsán, hogy egyszerűen annyira borzasztó, annyiszor futottam vele véletlenül össze a Déli pu. környékén és annyira lelkesítően beszélt az amerikai irodalomról, hogy egyszerűen semmi nincs bennem abból, amit vasárnap reggel Phil tanított, csak annyi van meg, hogy a halál volt a téma. Egyszerűen csak nagyon rossz, hogy ez így van. Azóta Steven Curtis Chapman Beauty will rise c. albuma megy (vajon miért...), elképesztő ez az egész.

a második ilyen, meg hogy holnap lesz ez a záróvizsga dolog, beláthatatlanul soknak tűnik ez a nyelvészet, közben csak a csökönyös kis agyam van arra szocializálva, hogy túl sok felesleget ne fogadjon be, de szóval biztos lesz valami, meg nem is izgulok, mert minek izguljak, csak legyünk túl rajta, aztán viszlát. miközben meg ott van, és egyre jobban ott van, amit MI szokott nyomni, hogy a végén oda tudd mondani, akármi van, hogy "... de" (és ezen van a hangsúly) "...legyen meg a Te akaratod.." hát ez nekem valamiért nagyon fontos lett és előszeretettel alkalmazom lehetetlen helyzetekben, és ez nagyon jó. szóval köszönöm.

tevlista

kattog az agyam, mióta itthon vagyok, fura szagok, mocsok meleg, és fülledtség van, ennyit érzek. nem mentem ma el Zsófi előadására, mondván, tanulok (becsületemre legyen mondva, tényleg, tanulok (is)), de azért nemjóérzés. Nem jó érzés az sem, hogy szerdáig már csak két teljes nap van, és akkora a nyugalom bennem, hogy már lassan az aggaszt, hogy miért van ekkora nyugalmam. Nem esélytelenek nyugalma-féle érzés, hanem ilyen "nemtökmindegyúgyisleszvalahogy". komolyan. délelőtt ma gyüli volt, wááá, de jó volt, Ildi, Enci, Lilla, Edó, köszi mindent!:) még nagyobb lett általatok ez a lebegés. kedvelem én ezt a 8-as alkalmat, van valami elég jó érzésem mindig olyankor.. télen valahogy még inkább.. nna visszalátogatok Kazinczyhoz. aki úgy tudja, hogy találkozunk a héten (leginkább sze du, csü, pé, v szo de), ráadásul még ezt is olvassa, az legyen szíves írjon már, hogy konkretizáljuk a dolgokat. további szép vasárnap délutánt Nektek!

(most veszem ám észre, hogy amikor elkezdtem írni, címet adtam, és totál nem arról szól, mint amit 3 mp-cel azelőtt gondoltam. szóval marad a cím, a következő pedig úgyis arról fog szólni)

ma

ma este azt gondoltam, hogy körbeküldök néhányaknak egy biztatás jólesne felhívást, de közben meg úgy vagyok vele, hogy van még nyolc nap, és lesz ez még sokkal rosszabb is. közben valahol végtelen békesség is van bennem, (milyen jó sztori lenne később, hogy átlag 4,5tel csináltam a féléveket, és nem engedtek át a záróvizsgán..:)), valahol meg nem is annyira tartom életem teljesítményének, ha netán sikerül, csak valami mégis legyen, ez a várakozás ligt me echt niet..
nyugtató zenéket, kisvideókat, filmajánlókat nem várok, belém Isten rendesen táplálta a lelkiismeret-furdalás képességét, ne facsargassuk szegényt.

last night

tulajdonképpen majdnem minden este megnézem azóta a Last night néhány bizonyos jelenetét, mert bicskanyitogatóan igaz. így aztán nem tudom eldönteni, hogy valóban jó film-e, vagy csak Canet-hatás.. jöhetnének persze újabb filmélmények, de esténként már lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem tanultam eleget, így azt hiszem, az elkövetkező tíz nap eléggé nem lesz kedvemre való.. 

valamelyik reggel egyébként nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okoztam magamnak, mikoris lépcsőn lefele menet megbeszéltem magammal, hogy akkor én ma igazából nem tanulnék, talán ez az egy nap még belefér, a következő pillanatban hátra vágódtam, s leszaladtam hat lépcsőfokot. Piefje csak lesett, hogy igazából mi is a helyzet, Istennek hála két másodperccel hamarabb ért a földszintre, mint ahogy én tettem, így semmi baja nem lett. nekem ellenben csípőtájon mintegy negyven centi hosszan lilaság-kékség uralkodik, két napig még felszisszentem minden mozdulatnál. és persze tanultam, már aznap... (noha nem eleget, azóta sem..) 

a törpök jól vannak, a hetekben megérkeztek az első barátságfüzetek az osztálytársaktól, hál' Istennek egy kaptafára készülnek, gyárilag szerkesztett kérdésekkel, így nem kell leülni minden alkalommal újra megbeszélni. Hardy tűzoltó szeretne lenni (én a vadakat terelő juhászt is javasolnám, de a XXI. század erre sajnos annyira nem alkalmas..), Lynn pedig princess. 

Nem mellesleg szépen fejlődnek, beszélnek, csacsognak is, a lányok legalábbis. Képeznek, ragoznak, kérdeznek, Piefje elkezdett egy "de miért?" korszakot, ameddig legalábbis türelmünk van hozzá..:) 

szerintem nemsokára lesz pár kép is.. de persze nem ígérem meg. 

gro

ma voltam Groningenben, ami azért egy elég jó hely. sok holland is azt tartja, ha közelebb lenne, biztosan a randstad egyik centruma lenne. így Észak-Hollandia egyik centruma. nagyon szép. kaptam egy kártyát, aminek fejében kaptam a vasútállomáson egy biciklit is, aztán David összeszedett, és indultunk egy BBQ partyra, én mondjuk az első húsz percére, de ez a lényegen nem változtat. a buli azoknál a lányoknál volt, akikkel még Győrben találkoztam, mondjuk sokat nem beszélgettünk, de még velük a külföldiek közül a legtöbbet, a két srác pedig azért emlékezetes, mert első éjszaka hajnali kettőkor szakadó esőben állítottak be a lánykollégiumnak nevezett tornateremhez, hogy akkor alhatnának-e itt, mert most érkeztek stoppal..:) szóval így. de jó volt őket újra látni, nagyon!:) David egy tünemény, akkor szeretet lakozik abban a gyerekben, hogy elképesztő, bejárta már a fél világot, júliusban Ázsiába költözik két évre, így csinálja.. lenne mit tanulni tőle, azt hiszem. nyitottságban, leginkább.
a nap többi részében szétbringáztam magam és szépen lepirultam (szigorúan napszemüvegvonallal:)), meglátogattam az egyetemtől kezdve a könyvtárakon és a városházán át a legklasszabb parkokig mindent, fagyiztam, megköszöntem, hogy elküldte Isten azt az emberkét a földre, aki feltalálta a szénsavas ice teát, az egyik parkban igyekeztem magamévá tenni az első számú stilisztika tételt, de nem sikerült, a másikban a kettes számú szófajtant, de az pláne nem sikerült, aztán mégtovább bringáztam, mert kitekertem a hajókikötőbe, és így tovább, és így tovább..:)

koncert, kölykök, kifárasztás

csupa móka és kacagás van azóta, hogy Ági (Anya) itt volt, a kölykök szuper módon élvezték, hogy csak velük foglalkoznak, és sem teregetnivaló bugyikáik, sem mosatlan edények nem tesznek keresztbe nekik. tetőfokára hágott hát az öröm, ezzel a boldog öntudatlansággal vetettem bele magam (most, hogy lezártam az utrechti nyelvkurzust, s sikeresen levizsgáztam belőle) a magyar nyelvészet záróvizsga tételeinek kidolgozásába. ennek előtte kénytelen voltam elmenni egy amsterdami Quimby-koncertre, hogy erőt gyűjtsek a továbbiakhoz, nomármost portemonném nem teszi lehetővé a minden hétvégén Amsterdamba szaladgálást, de azért még legalább egyszer meg kéne járnom feltöltődés okán. élet van, és zsivaj meg ilyenek. ami elől futottam Houtenig, de egyszer-egyszer mindenki tudja, hogy szükség van rá. Kellett volna még hozzá Bandesz, Zsuzsi, Zsófi, Babesz, hogy teljes legyen az élvezet, noha, maradjunk annyiban, a Quimby önmagában is élvezetet jelent. pont egy hete ennek. 

most pediglen itt vagyunk a piciny kis valóságban. a nyelvészet tételekkel szöszölök, szegény gyerekek nem értik, minek tanulom, és mi a túró az a grammatikai szófajúság, csak néznek, és kérdik: "micsinász, Juccsi, lehet a játszani a te toll?" mert hogy hatszínű. ez tehát a legizgalmasabb része a tanulásnak, noha örömködnöm kéne, hogy most még magyarul kell megtanulni ezeket (hogy hollandul soha nem fogok ilyet, az is biztos.) szóval június tizenharmadikán vége lesz. teljesen. 

közben, semmiképp sem szabad elfelejteni, láttam a Last night c. filmet (GUILLAUME CANET), nézzétek!

hihihihahahamitgondoltmagába'

nem is csupán a királyfira vonatkozik e címben említett mondat, mint inkább emberünkre, aki szerint vannak vesztes (más) emberek, és van ő: ahogy ő mondja, ahogy ő csinálja, ahogy neki sugallják, ahogy úgy tökéletes. gondolt volt magában emberünk számtalan sületlenséget is, de mit volt mit tenni, nem engedte ám ki fejéből ezeket, jók lesznek még valamire. emberünk agyát hiába feszítették ám szét ezek a vele, és nem csak vele megtörtént történetek, nem adta fel, továbbra is makacsul ragaszkodott igazához: vannak vesztes emberek. emberünknek nem volt, nincs, és sosem lesz igaza.

vesztesnek mondott emberünk kemény legaljából állt ám talpra, és Isten vele van. és én is, bár előbb említett mellett ez igencsak elhanyagolható. de ettől még én is.:)

nna

mostmár a 15-i LGT-koncertet várom a legjobban, facebookon elkezdtem alapozni (amúgy csak a nappaliban a kölyköknek, de nem értékelik annyira..:P) addig a 15-éig még van jónéhány hónap, de sebaj. remélem, tán még be is segíthetek, úgyis otthon leszek már.. pont valamelyik nap váltottam üzenetet a legfőbb illetékessel, nem szabad elfelejteni következőnek szóba hozni..:)

twee weken durend vakantie

épp a két hét iskolai szünet második hetében vagyunk, mikor Mama és Papa is a manókkal tölti a legtöbb időt. a múlt hét is szerintem elég aktív volt, hol egyik nap a nagyszülőknél, hol a barátok jöttek-mentek, tegnap rendesen megünnepeltük a Koniginnedagot (zsibvásárostúl, narancssárga arcfestékestül (képek később) és ugrálóvárostul), ma pedig egy vidámparkban voltak, jól elfáradtak. szóval így. Egyre többet beszélnek, olyan nincs, hogy nincs mondandójuk..:), Wivine-nek legalábbis. Biciklin, fotelban ugrálva, evés alatt (Evelyne evés helyett..), bármikor. Ha segíteni lehet, akkor minden rendben van. Hardyval valamelyik nap együtt csináltunk rakott krumplit, Wivine tegnapelőtt segített a sajtgombócos gombalevesben. Ilyenek vannak csak igazából. Ja, és Evelyne szerint neki három szíve van.:)

én a 12-i amsterdami Quimby-koncertet várom nagyon.

zes jaar oud

Evelyneke szombaton lett hat éves. Ennek jegyében telt tehát a hétvége, péntek éjszaka sütöttünk egy tortát és teleaggattuk mindenféle színes cuccal a lakást, másnap reggel pedig a három csillogó és a három karikás szempár nézegette az ajándékokat. Kapott görkorcsolyát, ruhát, tortákat, mesekönyveket, babát, szóval el lett látva mesésen. Jól is sikerült, vasárnap meg, (mivel az itteni szokás szerint az ünnepelt vendégeli meg valamivel az osztálytársait, és gyakorlatilag a fél iskolát), harminchat ilyen izét csináltunk a kölyköknek. két papírcsillag közé (az összesen hetven... rajzold és számold és vágd...) tettünk egy kis doos mazsolát, beleszúrva az egészbe egy ceruzát is, hogy teljes legyen az élvezet. A tanárokat pedig nagyonnagyon finom csokoládéval vendégelte meg a nagyszünetben (amiből szerencsére többet vett a papája...:))

holnap este megyek haza szombat reggelig, először, mióta itt vagyok. huh. sokminden történt ezalatt az idő alatt. elveszett sokmindenki, benéztem jópár kapcsolatot, el is szúrtam egyet-kettőt (egész jó arány hozzám képest..) lett szerencsére néhány nagyon jó új, de alapvetően még mindig van mit tanulni... sokkal többet, mint amennyit tudok. Egy hete nagyon benéztem valamit, mára értettem meg, hogy mennyire nem kellett volna. Na bumm. Erre mondta M.I., hogy lehet, hogy egyszer már talán harmadik nekifutásra sikerülni fog. Vagy másodikra... ha elsőre nem is.. Na szóval így. Van ez a dal, a víges Maszatba írta bele PG, na szóval így - ez a címe, elég jó.

valahogy az ima erejére is itt jöttem rá, nem tudom, mitől függ ez. időtől, gondolkodási időtől vagy.. nem tudom, tényleg nem. mindenesetre működik, és ez elég kell, hogy legyen.

előtte-utána

csak hogy ne nyúlja le csak az a valamikori Katona-Krétakör előadás a címet, azért ez a címe. meg mert volt egy kis intermezzo itteni tartózkodásom alatt, s meglátogattam még 380 másik hollanddal Győr városát. Nem, nem én voltam az idegenvezető, mentünk IFES konferenciára oda húsvétolni. Jó volt. Nagyon jó.
amikor el kell mesélni, mindig benne van a bő lére eresztés veszélye, ezért csak sok-sok név, mert az előbb írtam egy másik listát, de annak nem volt ritmusa. Szóval: ZSÓFI, (akinek köszi az egészért), Tomi, Réka, Mike, Arend, David, Danica, Orsi, Eszter, Marci, DaniVajk, a finn lány, az "étkeztetés", Sanne, Daniel, Thiago, Csaba, Peti, Derjan, Cees, Karien, Kornél, Deb, másik Tomi, Nikola, Glória, Johann, Sietske, John, Edwin, Maaike, Fré, Bert és Anko. Ti jutottatok így elsőre eszembe:).

a hazafele úton megnéztük a Courageous c. filmet, hát nem semmi (még ha egy része ki is esett nekem alvás miatt).  És külön jó a buszozásban, amikor ha hazérsz, bemondja a határon a sofőr (hiába filmet nézel), hogy Welkom  in Holland! Mondjuk nem lett volna hátrány ha nekem bejelentik ezt odafele a magyar határon is, de egye fene, eltekintek ettől. Lényeg, hogy oda-vissza, épségben, mindenki. A csomagok is. És olyan sokkal betegebb sem vagyok, mint annakelőtte voltam.

valahogy nem tudom, miért, és nem is biztos, hogy jó, de kinőttem a jajdehiányzikmenjünkvissza dologból. nyáron, Finnország után még nagyon megvolt, de lehet, hogy azért, mert ott esélytelenebb tizenvalahányunkat újra összehozni (Dél-Koreától Svájcon át Oroszországig..)
semmit nem tudok aug. 4-e utántól, és mintha lényegtelen is lenne.

ez-az

szerda délelőtt mintegy 4, azaz négy óra alatt befontam Wiv haját, lesz majd fotó szerintem facebookon. fontam bele neki egy csigabigát is. amikor jóban vagyunk, akkor nagyon örül az új hajának, amikor nem vagyunk jóban, természetesen mindig ki szeretné szedni. hát így vagyunk mi már. 

az előbb írtam az espéről egy kis szösszenetet, de inkább hagyjuk. szóra sem érdemes.

úgy néz ki, hetente írok, de nem is. túl vagyok a holland prezentációmon a homoszexualitásról, mondtam előtte Erinek, azt szeretném, ha a végén a Juf azt mondaná, hogy nem gondolta volna, és tulajdonképpen azt mondta.

szerda este indulunk Győrbe, 15 óra lesz, hát kíváncsi leszek erre az egészre. megkértek, hogy pesztráljam a holland delegációt a konferencia idején, szóval csuriba minden kéz!

mainapság

párszor meghallgattam a múlt vasárnapi tanítás első tíz percét, pontosabban a videó első tíz percét, mint az őrült imádkoztam velük, fontos, boldog, jó.
ma végülis nem kapcsoltam ki utána, hanem háziírás közben végigment Ken Ortize tanítása, hát azért sikerült a lényegre rátapintania neki is.. szóval hallgassa, aki tudja (miről van szó.. khm..)
IFES-konferenciára megyek először magyarföldre, úgy néz ki, sikerül a holland delegációval utazni, s akkor rendben is lesz az egész.
a manók szépen fejlődnek, bolondoznak, beszélnek, csacsognak, locsognak-fecsegnek, így aztán többnyire a pillanat erősebben marad meg, minthogy fel tudjuk írni a beszólásokat. szerencsére azért lehet örülni olyanoknak, amikor már helyén vannak ragozva a szavak, vagy olyan szóösszetételeket használnak, amiket persze sosem gondoltunk volna. a kettős tagadás még picit idegen, Wivine-nek megy a legjobban (egyáltalán, a magyar is), talán van értelme ittlétemnek.

itt tanulok meg, azt hiszem, igazán imádkozni...

kedden a Homoseksualiteitről tartok prezentációt a suliban (félreértések elkerülése végett: lehetett választani, de az iráni nő lenyúlta előlem a Katholieke en protestante kerken-t, s olyan kevésbé izgalmas témát pedig nem annyira lett volna kedvem boncolgatni, mint a zöld energia, a melegházhatás vagy De Grote Donorshow, főleg hollandul). 

nagyon furán gyorsan telnek itt a napok, azt hiszem, ezért nem voltam sosem híve a rendszerességnek, van benne valami fura monotonitás. aláírom, hogy az időbeosztás fontos dolog, főleg, ha bőven van mit csinálni, hiányzik is, mint a majom. tanulni kéne, persze..
túl vagyok a második mandulagyulladásomon, mindenesetre.

jogos

márhogy Zsuzska kommentje, hogy nem írok. nem tudom, ugyanis, mi számít érdekességnek. valamelyik este megnéztem az Apafejet, szimpla nosztalgiából, de már nem hatott úgy, mint amikor anno az éjcsbíón egymás utáni napokon, sokszor néztük.. na igen.. kábé ez történt velem izgi a héten. "prima"-ra lett értékelve a dolgozatom a suliban, de nem volt nehéz (vagy inkább annyi óra elmaradt előtte, hogy nagy majomság lett volna ennyi idő alatt nem tanulni. még mindig nem beszélek hollandul, Piefje még mindig szórakozik, és hol utál hol szeret, vagy csak azt mondja, mert "Papa azt mondta, Wivine szereti Julcsi..." de mindannyian megállapítottuk már párszor, hogy igencsak fejlődnek, mindhárman - a két nagyobbik főleg holland beszédben, köszönhetően a sulinak, Piefje magyarul tud olyan mondatokat összerakni, hogy csak lesek. és már szinte rajzol úgy, mint a tesói.. Szeretnék esténkéntre nem ilyen fáradt lenni és megnézni legalább egy filmet.. de mostanában valahogy újra nem megy.. (záróvizsgafelkészülési időszakban rizikós lesz, na majd meglátjuk), könyvekre gondolni sem merek esténként, a Micimackó harmadik oldalán tartok, mióta megjöttem... időközben elkezdtem A lét elviselhetetlen könnyűségét nem tudom hanyadszor, de megint nem szeretem, és Remko van Broekhoven Verbeter de wereld, begin om halfelf-jét, nem rossz könyv. Közben kicsit olvasom Mészöly Saulusát, mert R lehet, hogy folytatja a fordítást, amit korábban kezdett (ma van a Cicero: Vriendschapnak, amit ő fordított, a felolvasóestje!!), jó lenne. Megkaptam tegnap Tom Lanoye, aki az idei holland könyvhét fővédnöke, vagy inkább díszvendége, na neki a Heldere hemel c. könyvét, olvastam pár interjút vele már a hetekben, szimpatikus pasas. ezek vannak kábé. leginkább nyelvtörténet tételekhez örülnék anyagnak..:P

nyugtot találsz bennem

és eljött a vasárnap és tegnap este a szülők kimenőt kértek/kaptak, a gyerekekbe pedig bele lett beszélve, hogy reggel lehetőség szerint nem keltjük fel Mamát és Papát nyolc előtt. így aztán a második emelet egyetlen alvója, aki sikeresen fél kettőkor elaludt, félnyolckor három csúcsfejre kelt, indult hát a youtube 101 kiskutya.. (köszönet vackor02-nek, hogy egyben fent van a mese) így aztán az ágyam elfoglalva, mit volt mit tenni, elinaltam egy hónap facebookos unszolásra a Jong&Vrijbe, Nijkerkbe. az utrechti pályaudvarban mindig lehet bízni, szerintem sosem alszik. elindult tehát a móka, a fél órás séta alatt (a vasútállomástól) szerencsésen összeeszkábáltam a bejáratig egy holland mondatot, hogy ki vagyok, honnan jöttem, és nagyon gyorsan teremjen előttem valaki, aki érti a nyelvemet, mert igaz, hogy fél tizenegy van, de mintha fél nyolc lenne...
lényeg a lényeg, beléptem, Welkom! - mondta a köszöntőszolgálat, Hoi - mondta julcsi, ik kom uit Hongarije - mire a lányka oldalranézett, s ott állt Paul, mintha csak engem várt volna. nem írok ám le minden részletet, meg nem is lehet, mindenesetre meglepetésként szembejöhetett volna valaki az otthoni gyüliből, de maradjunk annyiban, hogy kellett és elég jó volt. (és értettem fordítás nélkül is..:P) szóval jövő héten minden bizonnyal újra hát. és akkor jöjjenek a köszönetek: mindenek előtt Paul van Laarnak, aki mindenre és készségesen és szíve minden szeretetével és nagyon, Annekének, Tomnak és Lydiának, akik hazafele utazótársaknak szegődtek (na jó, engem ért az a megtiszteltetés, hogy hazahoztak autóval, szintén houteniek), és annak a srácnak is, az odafele úton.

bármi

amekkora a statisztika alapján a látogatottság, naplónak is mehet igazából ez az ügy. facebookra mindenesetre felkerültek a tegnapi Lyneke-séta legjobb fotói. ma már itt Edina, örülnek, mint majom a farkának.

kicsit sokkal többször érzem azt, hogy felesleges vagyok, mint hogy hasznomat látnák, még ha nincs is így. (bár ki tudja.) kicsit sokkal többször örülnek annak, ha más legalább rövid időre jön, de akkor érte rajonganak. augusztusig nem leszek rajongva, az biztos.

ha háton fekve sírsz, sokkal kevesebb könny jön ki a szemedből, és az is maximum egy szomorú kínaivá tesz, ahogy folyik.

aki otthon fűt-fát ígért, ma sehol nincs. aki nem ígért, az sincs. 

vasárnap végre Jong&Vrij, majom voltam, hogy nem mentem már tegnapelőtt.

hullám

előbb adtam címet, mert tudtam, miről fog ez szólni, de közben eszembe jutott A hullám (Die Welle) c. elég jó német film, szóval azt meg nagyon ajánlom. Ez a szösszenet pedig arról szól, hogy épp a betegséghullám remélhetőleg utolsó felében járunk. Febr. 12-15-ig Evelyne volt a soros, 16-17-én Wivine, hétvégére elszaladtak a hullámok, és az időjárásban teljesedtek ki, úgy mint havas jeges esőcske és üzletfele, ide-oda fújok szelecske. Ma reggelre Rogier dőlt ki a sorból, de egy beteg nem beteg alapon estére az egész nap remek teljesítményt nyújtó Hardy is feladta a küzdelmet, és vacsorára már kiviláglott, hogy újra elő kell szedni a gyerkőcgyógyszereket. Hát így állunk. Én megérkezésem után egy hétre egy másfél hétig mandulagyulladással éltem, remélem, nem kapom be most ezt a két napig lázam van, aztán semmi bajom típusút is.
Kutya bajunk, de érjen véget a hullám, és ne kapja el Eri is! Imára fel!

ps: ma Linekével sétáltunk egyet, soksoksok képet csináltunk, maholnap tán facebookon.

blöff

csütörtökön a Volksunin töltött 3 és egynegyed óra után még ki sem értem a kapun, már Thomas Powellt hallgattam, a VE-t. (gyengébbek kedvéért: http://www.golgota.tv/?p=26411&media=33501)
az előbb meg szerettem volna valamit írni ezzel kapcsolatban, de mostmeg már nem ott tartok. 
kábé két hete találtam egy könyvet a könyvespolcon: Verbeter de wereld, begin om halfelf - két hete nem kezdtem el. Jövő héten nincs iskola, sem a prücsköknek, sem nekem, szóval ki lehetne találni valami programot (kedden és csütörtökön Rogiernak ill Erinek szabadnapja van), hiányzik a mozi (elég intenzíven jártam moziba, mielőtt kijöttem, de már nem dolgoztam. Francia filmeket holland felirattal azonban.. hát.. valahol el kell kezdeni. Van egy francia csoporttársam, Emilie, persze elég érdekes a holland kiejtése (hisz kvázi nincs), de annyira csodálatosan szép nyelv a francia, hogy kész vagyok, mondtam neki, aranyos lány, mellette ülök. (illetve az iráni festőnő között, és közte).
A gyerekek már annyira jól beszélnek magyarul, illetve sikerült egy olyan szókincsre már szert tenniük, hogy kábé a ragozásnál tarthatunk... A holland valamivel jobban megy (nyilván az iskola miatt is), de a magyarban tényleg már nem csak a kérek-köszönöm van soron, de egy vegyes nyelven simán elmondják vacsoránál, hogy mi történt aznap egész nap. Ez jó, ennek igen lehet örülni. Ma délelőtt Kakszival skype-oltunk, hát, örültek, mint majom a farkának.

aug4

úgy tűnik, augusztus 4-e lesz ittlétem utolsó napja, aznap zárul ugyanis a háromhetes taalunie program Zeistben.. (közben otthon ápr. 18-án, s júniusban is 1-2 napot..)

tényleg

tényleg elég nem jó úgy írni, ha lövésed nincs, olvassa-e valaki. elég jó a memóriám, nem magamnak írom.. na mindegy.
túl vagyok az első nagyon rosszul alváson, nem múlik ez a hülye torokbaj, persze nyilván éjszaka a legrosszabb. mégse izgi kétóránként felkelni miatta.. 
heti körkép: elkezdődött újra az invitálások és házalások időszaka (amióta a kicsik itt vannak). Voltak már itt Marian és Ronald, Barent és Barentné, ma pedig Willem Timmermann (lelkész, Rogier barátja) látogatta meg a törpöket, hogy elmesélje nekik, mi hogyan is fog zajlani vasárnap a keresztelőn, s egy-egy keresztelőajándékot is hozott (könyveket, természetesen, Jézusról, alá is írogatta nekik (márhogy nem Jézus nevében, vagyis nem úgy..:), szuperjófej:)) Hardyt meg kellett nyugtatni, hogy a víz nem lesz hideg, hanem "pont jó" lesz, azóta is lelkesen újságolja mindenkinek.
aztán míg a Papa főzött, kimentem szánkózni velük a csatornára ("Júccsi, megyünk á vízbe?":)))), épp csodaszépen tűnt el a nap a ház mögött, Hardy igen okos, és végig figyelte, nagyon klassz volt. Wivine minden borulásnál akkorákat kurjongatott mintha legalábbis egy végső csapásként kapuba talált volna volna Kiss Gergő az olimpiai döntőben.
Most egy órája az altatás zajlik, ma picit nehezebben, így negyvenkilencedszer hallgatom a Tavaszi szél vizet árasztot, de Mama töretlen lelkesedéssel áll neki minden este a feladatnak.
Ma voltam újra a Volksuniversiteiten, Juff Anneke szerint 90%-ot fejlődött a holland beszédem a legutóbbihoz képest (hát mondjuk akkor ki sem nyitottam a számat..)

ma épp eléggé hiányzott Budapest, a gyüli, meg az az élet. jó lenne (ha itt lenne..). (az ittenibe Isten tudja, mikor jutok el először - persze, Paul hív, és hív, és gyere már..)

mai

ezt egy képeslapon küldte valaki, gratulálva a törpök jöttéhez:

May the road rise to meet you
May the wind be always at your back
May the sun shine warm upon your face,
The rains fall soft upon your fields
And until we meet again
May God hold you in the hollow of His hand.

(traditional gaelic blessing) - ez nincs ott aláírva, de nem volt nehéz megtalálni:)

hétfő

írhatnék gyakrabban is, de mit is..?
beálltak a mindennapok. de hétvégén keresztelő!

"Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. (Mk 10, 14b-16)

Wivinéknek a kisgyermek-foglalkoztatóban ma épp a keresztelésről mesélt Juff Eli, s a suliban a nagyok is épp egy esti imádkozásszerű dalt tanultak, azt énekelték egész nap..:)
a hideg még mindig nagy, a csatornákon lehet korizni, a legjobbak "lekopva" természetesen a bicikliutak vannak, egy-egy nyomvonalon. welkom!

épp csend van

a töpörtyűk Papával a könyvtárban, s várják, hogy a legkisebb kismanó végezzen a készségfejlesztőben. mindjárt hazajönnek, szóval gyorsan írok, utána nem lesz rá időerőenergia. ma voltam először a Volksuniversiteiten, rosszabbra számítottam (magamtól), de szerencsére annyira nem vészes. a szókincsemen persze rajta ül a béka, de végülis közreműködtem. tizenegyen voltunk (állítólag tizenketten vagyunk, csak az egyetlen úriember, Carlos, ma nem volt), ketten irániak, egyikük építész, a másikuk festő, egy indiai lány, akinek három hónapja volt az esküvője itt, egy lengyel lány, egy nem tudom milyen lány, de kicsit mintha amerikai ákcentusa vóna, aki trombitaművész és tanár Utrechtben, egy macedón lány, egy román és egy francia, na meg két kínai, egyikük idősebb, és mindenki röhög rajta, mert ő is magán. Három hónapja fejleszti magát, mert alig vannak mássalhangzói..:))) a másik kínait ez nem érdekli, ő azok nélkül beszél..:P plusz én. 

a tanítónéni, Anneke, három mondat után megállapította, hogy belga volt az eddigi holland tanárom (hát azért kíváncsi lennék, mit mondott a franciának, amikor ő kezdte, mert hogy ő nem hollandul beszél amikor hollandul beszél, az majdnem biztos. na mindegy, nem az én dolgom. 

mostmeg megyek házit írni (kedden lesz a következő óra, de lévén, hogy az előzőn nem voltam, így kénytelen leszek elkezdeni, ha minddel kész szeretnék lenni (nem árt, ugye..)

jut eszembe

április végén Steven Curtis Chapman koncert Amsterdamban, úgy készüljön mindenki!!! :)

egy év után

majdnem egy év telt el az utolsó bejegyzés óta, majdnem egy éve nem olvastam, mit írtam utoljára, aminek persze a fele sem valósult meg, s ami igen, az sem a legegyszerűbb úton, na persze. lényeg a lényeg: a jogsi még várat magára, de már ötször voltam forgalomban, a tanáromat bármikor és komolyan előszeretettel fogom ajánlani, három napja Houtenben vagyok, és itt is maradok júliusig. Záróvizsgázni sem sikerült tavaly, de idén hazaszaladok majd miatta.

na de akkor az itteni dolgokról: a törpök szerencsére igencsak ragaszkodnak Mamához és Papához, ami egy részről szuper, másrészről viszont kicsit tartok a holnaptól, mikor az iskolakapuig lesz csak velünk Mama, aztán 8 és fél óra nélküle kettesben, majd négyesben. a mai nap (szerintem szokatlanul) jól telt, ha minden hétfő ilyen tudna lenni, elég szuper lenne. csütörtökön megyek először a nyelviskolába, ma beszéltem telefonon a tanítónénivel, Anneke-vel. lehet, hogy áttesznek majd egy könnyebb csoportba, de most a module 5+6-be kerültem, levelezés és beszélgetés alapján. elég határmezsgyén mozgok, nem biztos, hogy lejjebb kéne adni, de estére már mindig hulla vagyok (remélem, idővel változik, s nem szeretnék 8kor már lefeküdni, mint a törpök.)

mára feladom már.