el kell menni

amikor nincs visszajelzés, semmilyen már, a munkádra; amikor a munkatárs azt mondja, maradjunk ébren, majd nézzük, ahogy órákig alszik; amikor Kipling versének egy sora sem vigasztal; amikor hiába fogalmazod meg, hogy miért jöttél ide, és mi nem volt jó otthon, mégis visszamész bele; amikor tudod, hogy veled van a baj, de akkor is; amikor fel sem teszik a kérdést, hogy miért; amikor azért maradtál itt, hogy ne hagyj nyitva dolgokat, és mégsem törődik senki se vele, hol a felelősség?!; amikor addig hágnak szabályokat, amíg az közvetlenül az ő érdeküket szolgálja; amikor az ember, akinek a régi hd-det odaadtad diktátorrá válik; amikor futás közben azt érzed, azért jöttél ki még egyszer, hogy elköszönj a fáktól; amikor már nem hoz lázba a reggeli bringázás, hiába megy már kormányfogás nélkül; amikor eltűnik a fagyid a fagyasztóból, akkor el kell menni.

már nem

szeptember 21-én hazamegyek. munkát keresek (egyetem mellé, ha nagyon muszáj, kicsit helyett.)

minden eddig helyre, ahol valaha dolgoztam, vagy kapcsolatban álltam, akár egy napot is, küldtem levelet, hogy jó lenne dolgozni újra. jelentem, több, mint hatvan emberből egyedül a nemzeti júniusig volt igazgatója válaszolt. 

ma óriás hitchhiker-trip lesz, a Bourtange csillagerődbe fogunk próbálni eljutni (és vissza). Éjszaka Stassal még egy mikro-répatortával is készültünk.

mi történt

bő egy hónapja nem írtam, ha visszagondolok erre az egy hónapra, elég jól vagyok akkor, ha nem írok. ha nincs idő írni. mi minden volt... lement az ificsere, lassan íródik az új, s számolódik el a régi közben, voltam otthon, voltunk nyaralni, aztán Katlan, és most visszajöttem még egy kicsit. dióhéjban ennyi.

nem dióhéjban biztos hozzátenném, micsoda jó érzés volt megérkezni Katlanba, rögtön munkát kapni, és a harmadik percben érezni, hogy hazaérkeztem. meg azt is hozzátenném, micsoda találkozások voltak az utolsó két napban, hogy majd' minden találkozón kimondatott, hogy mindenki cipeli a maga keresztjét, amely állítás a második után már egészen feltűnő.. biztos hozzátenném, hogy nem lesz képem az @RC-on, ezért lehet, hogy itt majd közzéteszem, még nem tudom. és hogy volt egy emlékkoncert, és nagyon vacilláltam, menjek-e, és megintcsak megerősítés volt, hogy nem gondolok akkora hülyeségeket. szóval még idén találkozunk otthon. nem csak látogatás szinten.

let's go

repjegyem megvan, Ördögkatlan-interjú leadva, ma kezd a siket ificsere, amin eddig dolgoztam, aztán HAZA. can't wait.

azóta

hogy nem írtam, történt pár dolog. átutazóban voltam Belgiumban és Franciaországban, noha egy pillanatra nem emlékszem belőlük, mert hajnal volt, és aludtam (oda-vissza), a kompot kifejezetten utáltam, mert fel kellett miatta kelni az éjszaka közepén, szóval voltam Londonban, apámat meglátogatandó. 

next weekend Eri ment haza, s a húgomat láttam végre négy hónap után, meg a kölykökkel is elvoltunk. szóval mióta nem írtam, ez az első egyedüllevős hétvégém, hiányzott már, azt kell, hogy mondjam. erre vagyok berendezkedve. néha a semmit is csinálni kell. július elején az @RC-pályázat leadása van, egy kész van, egyen még gondolkodom, rajzolgatom egy kicsit, aztán meglátjuk. annak mondjuk örülök, hogy félig-autodidakta módon elsajátítottam a photoshop alapjait, ha már ajándékba adták a géphez, tudjam használni. még hiányzik egy digitális ceruza, de nyilván ami késik, annak is eljön majd az ideje. szóval jól lehet használni a hétvégét, mondjuk munkaidőben tetrisezem, mert nincs annyi munka, mint amennyi a kapacitásom, szóval meglátjuk, meddig fog ez még tartani. másfél hét múlva kezdjük a deaf exchanget, szóval ma reggeltől újra jelelni tanulom az alapokat. még nincs repjegyem haza (Era legnagyobb örömére..:-D), de nézegetem, és az a vicc, hogy lassan a klm olcsóbb lesz, mint a wizz vagy a ryan. persze nekem pont nem mindegy, mikor repülök, tehát alapból drágább lesz. de megéri, az biztos. jó lenne már ott lenni, az itteni időjárással (+3-4 fokkal).

mizu

na, most realizáltam, hogy nem írtam egy jóideje, miért is.. hát most kicsit állóvíznek érzem az egészet, (nem vagyok egyedül, ebből tudom, hogy nem velem van a baj), de azért történt pár dolog már júniusban, (csak azért írom le részletességgel, mert az egy év végén final reportot kell majd írni, benne mindenfélével, amit tettem a közért). szóval néhány napja megírtam egy komplett final reportot (nem csak a pénzügyi részét, az egészet), mondjuk nyilván egy-két helyen főni belejavított, de mivel ma nem voltam, nem tudom, miket. megvolt az előkészítő látogatása a nyári siket-halló ificserének, elkezdtem nemzetközi jelnyelvet tanulni, hogy ne kelljen mellém tolmács az adminisztrációnál (szóval egészen érdekes részleteket tudok, meg a nevemet lebetűzni, egyelőre). nem kaptam meg a ceepust bécsbe, ami nem is baj, mert így legalább őszintén tudok gondolkodni azon, akarom-e folytatni az egyetemet, egyúttal nézelődök, mi legyen jövő márciustól velem. várok ajánlatokat is, szívesen. Isten tudja, mi a terve, de azért ajánlani szabad. (ne kérdezd meg, én mit akarok, mert akkor azt mondom, hogy szükségét érezni annak, hogy ott vagyok, ahol.)
mi volt még... ja, mindenféle stresszfaktorok (London-apám), emiatt újra előjött a gyomornyavalya, ezért ma itthonról dolgoztam, befejeztem otthonra egy munkát (hotelfejlesztős lista, mert hát mihez kezdjen az ember a szabadidejével, mint hogy pénzt keres a nyárra), meg TEDeket hallgatunk, legkülönfélébb témákban, mióta épp nem találjuk a motivációt az ittlevéshez. ja, meg csináltam egy frankó Excelt főninek, ahol kezelni tudja az EVSesek ki-befizetéseit, tényleg klassz lett, választható tételek, hozzárendelt összegek, időrendi tételezés, plusz-mínusz saldo, lalila (nyilván annak fényében szuper, amennyit gondoltam, hogy tudok az Excelről). De ha adnak két napot, többet tudok róla.:) Na, kábé ezek. Veletek mizu?

közelmúlt

követem ám az otthoni eseményeket, jó volna ott lenni néhány utolsón a Nemzetiben, de közben meg valahol örülök is, hogy kicsit kimaradok mindebből, ami otthon van. a Nemzetiben sem nekem lenne a legnehezebb, hisz csak nézője voltam az elmúlt pár évnek. közel sem láttam annyit, amennyit kellett volna. Pár hete elkezdtem lementeni írásokat, amelyek valahogy sikerültek. (Mindig is szerettem azokat az írásokat, melyek a nem (újság)író írók írtak.) ezekből is látszik valahol, hogy elég nagy a baj. 

Itt van Kulka levele, eléggé lényegre térően benne van minden. Maximális riszpekt.

http://szinhaz.hu/szinhazi-hirek/52199-kulka-janos-nyilt-levele-kerenyi-imrenek

Nem akartam idetenni Gulyás Marci videóját a Krétakörös megmozdulásról a MFB bemutatón, de Zubek Adrienn írt egy elég jó kommentet ma mellé, vagyis a folyománya margójára, azt is érdemes elolvasni. Persze, ilyenkor áramlanak az ilyenek, de akkor is. 

Erőss Zsolttal kapcsolatban még mindig ott tart az agyam, hogy biztos nem lennék jó szülő, ha azt gondolom, amit gondolok, ezért inkább itt sem az én véleményem, hanem másoké. Ma olvastam az expedíció vezetőjével is az interjút, annál konkrétabb információ gondolom senkinek nem kell. De Szabados Ádám véleménye elég helytálló.

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=8870

http://www.civishir.hu/szerintem/bereczki-csak-helga/valasz-arra-hol-van-eross-zsolt/0525155958  

mi még, ezek után. Ja, Zsuzsi elküldte valamelyik nap a Casting Crowns Just another birthday c dalát, azt ilyen... hát vigasztalásképpen, mindenkinek. 

Ti

vasárnap este követnek el az emberek legtöbbet öngyilkosságot. vasárnap este van. most inkább arra voksolok, mert szar az idő, mert fáradt vagyok és mert viszonylag messze vagytok, hogy köszönetet és hálát adjak értetek. néha meg olyanom van, hogy tudjatok róla. szóval így. 

nagy hála Grétinek, Roxinak, Erának, Ilinek, Ysunak, Áginak, a fő-Fügéseknek:). 

köszönet Istiért, Juliért, Zsuzsiért. Bálintért, aki valahogy mindig előkerül. Bandeszért, aki több mint 10 éve..   

Ksusáért, Nasoért és Stasért, akik itt vannak, pedig néha nincsenek is. de benne vannak az 1-esben, végtére is. :)

Szapolyért és Pepoért.

hála Patiért, Kingáért és Csilláért a gyüliből, mert ők azok, akik akárhol vagyok, akkor is vannak. Janiért, pedig ő már nincs is.. Hála Laciért, akit csak jó "követni", és hála, hogy akkor, ott, bizonyságot adott Istenről, akit pedig néha, gyülitlenül, emberektelenül elég melós, de mégis nagyon biztató követni. Köszönlek Titeket.

(kicsit Oscar-díj átadósra sikeredett, szóval lehet gyűjteni a pénzt a filmhez..:P)

duck

azt mondja ma Ksenia hazafele biciklizés közben, "olyanok vagyunk, mint a kacsák az óceán közepén". 

ma is csodálatos időnk volt................

(nehogy nekem valaki ide írja, hogy az óceán közepén nincs is kacsa..)

lesz egy ificsere júliusban siket és halló 18-25 év közötti fiatalokkal. ha ilyen vagy, és van kedved, tudok küldeni több infot. 70% utazási költség téríttetik, van egy kis részvételi díj, de nem vészes. lesz móka, kacagás, nemzetközi jelnyelv-óra, szóval minden, ami kell. jösztök?

véd

javában megy a beadandók írása, (meg a jegyeké is, hála szeretett tanáraimnak - komolyan.) szóval ettől kicsit be vagyok görcsölve, a szemináriumi beadandók 99%-a reggel 6.05 és 8.20 között készült el, a nem-szemináriumik néha munkaidőben, de főleg, úgy néz ki, hogy hétvégente fognak, amikor sikerül kipaterolni mindenkit itthonról (szerencsére van, aki magától megy.) holnap mondjuk én is hazamegyek másfél napra (otthon, itthon, van ebből most három, és ez szuper.), ott a kölyköktől valószínűleg nem fogok semmit csinálni, szóval a mai nap van tanulásnak. erre blogot írok. Igazából 10 sort lefordítottam rímekben a Reynaertból, és marhára meg vagyok elégedve vele, igaz, hogy még 90 hátravan, de még csak fél három. :) na de kész lesz ez, tudom én:) 

főleg, ha fél órája ez megy max hangerőn:

szép napot!

nyár

roppantmód örvendek, hogy leszek otthon a nyáron (meleg ide vagy oda). ez szuper, énszerintem, majdnem teli a teljes otthonlétem időszaka, de hát ezért megyek. még nem vettem meg a repjegyet, szóval még kicsit tudom tologatni a visszautazási dátumot (az eleje fix, mert egy ificserét itt le kell zárni). szóval így. remélem, bele fog férni egy kis békéscsabai lét is!:) 

a legjobban pedig annak örülök, hogy a menjetek helyett tudom azt mondani, hogy GYERTEK Ördögkatlanra! hiába, no.

most

on-arrival tréningen vagyunk Apeldoornban, szuper emberek vannak, akik Hollandia különböző pontjain különböző projekteken dolgoznak. van Almerébn egy majompark vagy mi, ott vannak ketten, őket viszonylag hamar megjegyezte mindenki...:P, sokan vannak Rotterdamban, kábé ez másfél nap után a roppant velős konklúzióm. néha van egy olyan érzésem, hogy csak azzal, hogy egy tréningcentrumban dolgozunk, magasra van téve a mérce, és nehéz lenyűgöződni - na persze egy-egy szuperül megvalósított dolog után nagyon tud irigykedni az ember. de alapvetően "ez is csak egy tréning..". Épp itt van úgyis a legfőbb ideje, hogy ezt jól megtanulja kezelni az ember, aztán továbblépjünk végre. 

ma amúgy csoportfeladat volt, és mostmár valaki tényleg elárulhatná, mert elég idegesítő, hogy én vagyok a hülye, ha a feladat közben a cél eléréséhez mindent meg akarok tenni, és nem tartok óránként 20 perces szüneteket, (a feladat volt, hogy kaptunk 40 Eurót és csináljunk belőle 80at; mindazonáltal sikerült 21,40et visszaadni..) a megkeresett 16 Euró az általam hajtogatott lufikból jött össze, kvázi fogalmam sincs, mit csináltak a többiek 5 órán át. Hiába álltak ott mellettem. Szóval quite hullafáradt vagyok, már megint, ahelyett, hogy Reynaertot fordítanék, és holnap az ujjaim is sajogni fognak. Amúgy szuper nap volt, és nagyon jó élmény, csak ez a része zavaros.

nem sértődök meg, ha írtok ám. nem kell, persze, csak ha nem tudom, kinek írok, nem írok. :)

nna

tudom, hogy ez legyen a legnagyobb bajom (a láz mellett..), de ha valaki errefele jár, igazán nagyon hozhatna pár kakaóscsigát.. 

cserébe tudok szállást adni, meg egy rozoga bringát is összeszerválunk valahogy, amivel el lehet jutni az állomástól idáig.

márti dala

csak azért ez a cím, mert valamiért ezt tettem ma be először. viszonylag helyreállt a belső békém azzal, hogy azokból az emberekből egy, akinek jelentős szerepe van/volt/lesz a kereszténnyé válásomban, kábé újra látható napi szinten fb-on. ez így viccesen hangzik, de safe-personökből sosem elég.

e héten tréning van, és Zsuzsi (szakácsunk) hiányában én segítek Nasonak, és irdatlan sok idő el tud menni főzéssel.. ráadásul a hét elejétől fél hétkor kelek beadandókat írni..:) szóval van mit csinálni. (és néha nagyon fura, hogy nem mindenki gondolkodik így itt.) hallgassatok Márti dalát:

ez-az

azon gondolkodtam ma, hogy az-e rosszabb, ha meghal az, aki felnevelt, és nem láthatja azt, hogy elértél az életben valamit, vagy az, ha nincs mit megmutatni. 

szakdolgozatgondolkodás van. ahogy kikapcsoltam az agyamban azt, hogy non-profit szervezetekről kellene írnom, rögtön eszembe jutott az a három téma, ami amúgy egy éve elvileg már ott toporgott. meglátjuk. 

mindjárt itt a húgom szülinapja, lassan készül a répatorta:) kár, hogy nem lesz itt, mi viszont biztosan megünnepeljük. by the way mindennap ünneplünk valamit.

nem tudom

olyan, mintha gáz lenne. hallgattam ma Németh Janit, és nem volt száz, hogy miről beszél. hogy miért is jó. az elmúlt három napban sikerült összevesznem majdnem mindenkivel. (kivéve, és hála nekik), akik nem hagyják magukat. épp írtam a cikket a fish&chipsnek az önkéntességről, és éreztem, hogy magamat próbálom benne bátorítani, hogy annyira nem rossz. tényleg nem rossz, csak épp elfelejtek örülni annak, amit csinálok. és nem tudom, hogy miért.

most

"Every man hath the right to doubt his task, and to forsake it from time to time; but what he must not do is forget it." még mindig nagyon jó, és nem tudom elégszer megköszönni, hogy itt lehetek, hogy megváltozott minden, hogy van energiám tanulni, és este 11-kor is leülni és bevágni, miből áll egy final report, amit mondjuk eddig nem tudtam, csak hogy másnapra tudjak róla mindent. szóval jó. csomó mindenre nincs időm, nem hallottam tanítást hetek óta, ha elkezdek egyet, belealszok, de most ez van. a gépem valamiért úgyis épp feladta egy kicsit a szolgálatot, és semmit nem hajlandó letölteni, így már a kívülről fújt NémethJanik, ThomasPowellek és PhilMetzgerek mennek egy ideje. tanulni sem tanulok, már ami az egyetemet illeti, ma gyakorlatilag megtudtunk két új időpontot tréningekről, ezzel kvázi megtelt a május, tehát ideje lenne kitalálni, mi hogy legyen. leginkább szem előtt tartva a fenti mondatot.

amiket

a legtöbb kérdés a még-mindig-tetszik-e? és a jól-vagy-e? után arra irányul, hogy akkor pontosan mit is csinálok? a rövid válasz az, hogy ez itt tulajdonképpen egy tréningcentrum, és ennek vagyunk a staffja. a hosszú válasz az, hogy staffként vagy részt veszel a tréningen, vagy nem, de ha nem, akkor is tulajdonképpen sokszor az épp aktuális tréninggel vagy elfoglalva, igyekszel valamiféleképpen hátteret biztosítani, kezdve olyan végtelenül unalmas dolgoktól, mint a mindennapi kenyerük (más néven: reggeli- és ebédpreparálás), egészen odáig, hogy "persze, az irodában nyomtathatsz", "igen, tudunk segíteni lefoglalni a vonatjegyed", "persze, hogy megnézem, van-e nálam tű..."

ezek az épp aktuális tréninggel kapcsolatos dolgok. emellett pedig, azt hiszem, van mindenkinek a másik élete, mert, úgymond, valamit csinálni kell, ha már itt vagy. ezek egészen különböző dolgok. Martins és Stas (képeket nem mellékelek, csuda klassz srácok, az Olde Vechte facebook oldalán van egy Staff galéria, ott csekkolhattok mindenkit) amióta itt vagyok, és gyakorlatilag ők is itt vannak, eszkábáltak két asztalt és két szekrényt. Zsuzsi valamelyik nap pedig egy fahéj kastélyt (ami igazából egy torta, és gyönyörű lett!). Néhányan szinte csak YiA projektekkel annak elfoglalva. Néhányan fogalmam sincs, hogy mit csinálnak egész nap, de estére rettenetesenborzasztóannagyonnagyon fáradtak, és alig várják a hétvégét.

Nagyjából le tudom írni a nyarat, úgy talán könnyebb magyarázni. Június elejéig előkészülő időszak van, lesz néhány előkészítő látogatás (APV), és egy coach tréning május elején, de alapvetően szerintem ez lehet a nyugis időszak (lévén, hogy a frissen érkezetteken kívül szinte senki nem lesz itt például jövő hét ilyenkor, ketten Kenyában, hatan Franciaországban, valaki pedig Belgiumba megy át valami projektre.) A coach tréning után májusban a négy új emberke (Ksenia, Martins, Stas, Julcsi), aki már 2013-ban érkezett, megy egy párnapos EVS találkozóra. Májusban elvileg együtt elmegyünk egy hétre valahova, a terv legalábbis hetek óta ez, szavaztunk is, Gran Canaria és Portugália vezet, de szerintem nem lesz belőle semmi. Június közepétől augusztus közepéig rövid távú, csoportos EVS lesz, a résztvevők különböző, Ommen környéki helyeken fognak dolgozni (pl állatokkal, gyerekekkel, idősekkel, növényekkel foglalkozni), lesznek nekik mentoraik is, én nem hiszem, hogy nagyon benne leszek, most annyiban, hogy amíg Kari Kenyában van, addig a jelentkezéseket vagy elfogadom, vagy nem. (minél hátrányosabb helyzetű valaki, illetve valamilyen szellemi vagy fizikai betegséggel él, jöhet.) 

július elején lesz egy 7 napos Event Wise tréning, erről inkább utána írnék, mert most fogok részt venni rajta először. Egy nappal a vége után kezdődik egy deaf exchange, ahol hallók és siketek találkoznak egy 14 napos cserealkalomra. Egy nappal ennek a vége után lesz egy újabb coaching tréning, majd ahogy ennek vége, kezdődik egy média csereprogram. És máris augusztus közepén fogjuk találni magunkat. :) 

Tehát ilyesmivel vagyunk most elfoglalva. Közben hétvégékre bérelik a házakat, tehát megfejeljük az egészet jó sok takarítással (nem a kedvencem, ezért én jelen pillanatban még egy tavaly augusztusi tréning elszámolásával bíbelődök, amit valaki nem tartott fontosnak megcsinálni). Na, hát így vagyunk jelenleg.

költészet napja

úgy fair, hogy József Attilától és Szabó Lőrinctől is kettő. my favourites.


J.A.: Kopogtatás nélkül 

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

----------------------------------------------------------------------
 
J.A.: Thomas Mann üdvözlése

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

----------------------------------------------------------------------

Sz.L.: Babits (243)

 
Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év múlva? - Tán mégis fiad?
S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén, te? Igy rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.

----------------------------------------------------------------------

Sz.L.: Játszani (334)

Mi volt, Öreg, a legjobb? - Játszani.
S aztán? Hagyd a gyerekkort! - Játszani.
Vágyni a nagy világba? - Játszani.
Készülni szent csatákra? - Játszani.
Mások könnyét törülni? - Játszani.
Gyermekednek örülni? - Játszani.
Hinni saját magadban? - Játszani.
Ha nem, a pillanatban? - Játszani.
Bort, pénzt, nőt tékozolni? - Játszani.
Istenekkel dacolni? - Játszani.
Költőkkel égbe szállni? - Játszani.
S ha jött csoda, akármi? - Játszani.
Tudtál te lelkesedni? - Játszani.
Ez a legtöbb? csak ennyi? - Játszani.
Elég. Én mást szeretnék... játszani!
S hiszem, többnek fogok még - ...látszani!
Vigyázz, kardom öl! Bolond vagy, Öreg!
- Távozz, ne zavard a köreimet! 

mis

nem volt egy nagyon happy hét, az biztos. nyilván valahol törvényszerű is, hogy visszajőve a temetésről, meg egyáltalán, és nem tudom, azért-e, mert otthon voltam, de most van először hiány. annak speciel kifejezetten örültem, hogy egy emberke, aki fontos lett, akkor ment haza, amikor nem voltam itt. de vannak ilyen mindenféle megfoghatatlan hiányok, kedvenceim közé tartozik a nem-tudod-mi-a-baj-csak-sírsz. de legalább kijön valahogy. (egy tréning végefele járva például elég nehéz olyan napot kifogni, amikor senki nem sír. leginkább, mert elege van.) nem is úgy hiányoznak dolgok, hogy "wáá, haza akarok menni", csak ezek is ilyen megfoghatatlanul. Itt nem lehet csekkolni Janit heti kétszer a gyüliben, hogy megvan-e, mert nincs gyüli. Nem lehet megnézni a bratyómat, hogy hazajött-e éjjel, nem lehet beszaladni a Jurányiba, "csak úgy", hogy ott vannak-e a csajok, mert itt nincs Jurányi. Félre ne értsetek, még mindig nagyon jó, a nagy részét szeretem azoknak, akikkel vagyok, szeretem, amit csinálok, vannak új, elfogadott projektek, amik épp kezdődnek, ami szuper, mert különben elég sivár lenne. De ez a hely van. Ezen az egy helyen van minden reggel ugyanaz a csapat, estig. Nem szaladok át az egyetemről a munkahelyemre, aztán a gyülekezetbe, érintve közben Ysut, majd haza. Itt nem tudja kommentálni Jaap, hogy már megint egy ismerősömmel találkoztunk az utcán..

Hát, nem vagyok benne biztos, hogy sikerült ezt jól elmagyarázni. Mindegy. Elkezdtem kitölteni a google-naptárat, mert úgy néz ki, a nyár sűrű lesz. Májusban lesz EVS on-arrival, előtte coach tréning, aztán a nyári siket projektnek az előkészítője. Júliusban elvileg részt veszek egy Event Wise tréningen, aztán rá egy napra kezd a 14 napos deaf exchange, tehát nem vagyok biztos még az előbbiben.

hugs

nem nagyon  lehet mit hozzáfűzni. találjátok meg mindenhol azokat, akiket lehet:) (kár, hogy nem lehet mindenkit, egyesek kifejezetten nem tudnak, de azért remélem, hogy valahol mindenkiben ott lappang ez a képesség.) hálás vagyok, hogy itt a második nap megtaláltam az "emberem", aztán negyedik nap kiderült, hogy nem is csak egy van, ami mondjuk nem hátrány, mert előbb-utóbb mindenki le fog lépni. take your time:)

amiért

épp vonatozom vissza Ommenbe, tehát jó esetben már nem történhet több rossz ezen a pár napos kiruccanáson, kicsit elég volt az anyagi csődből, ú.m. plusz repülőjegy, bkv-büntetés...etc. mintha nyaralni mentem volna haza...mindegy. csomó minden kavarog, annyiféle embertől sokszor annyi érzés, nem-jól-megélt húsvét, (milyen a jól megélt?) szerettem, amit Zsuzsi küldött át valamelyik nap a naplójából: "A Mostban ünnepeltük Julcsit, nagyon sokszínű volt a társaság, ez tetszett a leginkább. Hogy ha befogadó valaki, mennyiféle embert zár a szívébe." - viszonylag sok problémám van mostanában a kereszténységemmel, nyilván nem egyszerű, ha épp nem tartozol semmilyen gyülibe, meg ha épp senkivel nem lehet imádkozni, meg ha olvasod, hogy otthon, meg az egész világon milyen dolgokat akarnak elkövetni "kereszténység" címszó alatt, elég a hazai kultúrpolitikára gondolni, hogy görcsbe ránduljon az ember gyomra. szóval ilyenkor szeretem, amit Zsuzsi írt, nem azért, mert rólam írta, hanem, mert, azt hiszem, sikerült valahogy összefoglalnia, mit értek hit alatt. valahogy így. 

eddig nem szerettem a születésnapomra gondolni, mert minden évben sikerült azon sajnálkozom, hogy ki nem köszöntött fel, és végighallgatnom, hogy miért a legmacerásabb tortát kérem, de ha pedig valami ilyesmit is jelent másoknak, akkor lehet, hogy megéri.

ami megmaradt

tegnapelőtt lekéstem egy repülőt, mert rossz vonatra szálltam. (ez nyilván azoknak érdekes, akik ismernek, és tudják, hogy úgy mondjam, nem vagyok egy lekésős típus. buszt se, semmit.) vettem másik jegyet (nyilván mire megy el az ember megtakarított pénze..), elindultam a következő repülőhöz, megint rossz vonatra szálltam, illetve nem szálltam le időben. egyszercsak sikerült eljutnom valahogy a reptérig, mire már azon is csodálkoztam, hogy időben vagyok, aztán kiderült, hogy mégsem, nem voltak már ott a becsekkolók, sebaj, irány az ellenőrzés, mellém áll egy szlovák pasi (akinek egyébként egy japán étterme van és olasz barátnője Amszterdamban), hogy Te is Budapest?, mert szerinte lekéssük. Hát, mondom, én ezt nem játszanám el ma még egyszer, néhány telefon az ellenőrzésnél, hogy várjanak meg, sűrű elnézéskérések és némi tolongás közepette átverekedjük magunkat a biztonsági ellenőrzésen, végülis eljutottunk haza, de hogy úgy mondjam, nem ez volt életem legmesésebb napja. tegnap volt a temetés, lent ragadunk aztán unokatesóméknál Csabán, van egy olyanfajta szeretetérzésem velük kapcsolatban, amit már rég tudnom kéne, és van egy olyan családmodell, amit nem szabadna elfelejteni. maximális tisztelet nekik és végtelen hála, hogy tényleg, akárhány év után is, de akármikor.

helyzetjelentés

tulajdonképpen semmi extra nincs, így a negyedik hétre tényleg olyan, mintha itt lennék már fél éve, még mindig sokféleség van, ami persze, hogy jó, nemsokára befejezem az első tréning elszámolását, az is persze, hogy jó (ha nullára jön ki..), holnap kezdődik egy új tréning, regisztráció és annak velejárói, szóval jó. a többiek min of meer még mindig rendesek, ami egészen bizonyos, hogy Isten nagyon is jelen van, és persze, hogy akkor, amikor a legkevésbé várná az ember, és persze, akkor is, amikor gáz van, vagy a bélelt kesztyű-sapka és kapucni sem elég a bringán, mert úgy fúj szembe a szél, hogy képes megállítani. ilyenkor kicsit 101 kiskutya-érzésem van, épp csak azt nem mondogatom, hogy "éhes vagyok mama, nagyon éhes.."

szóval igen, azért ez a legnagyobb biztonság, hogy ő jelen van, hiába se gyüli, se kerók körülöttem. na de innen szép nyerni. nem fair, persze, hogy nem fair, ezt egyszer Phil nagyon belénkverte, hogy ne is gondoljuk, hogy a kegyelem az fair, jól csinálta.

lakás

na, hát ez a kecó. igazából egy bungalló a városon kívüli Calluna nevű bungallóparkban, a hollandok az ilyet nyaralónak vagy hétvégi háznak használják, akik ilyenekben laknak rajtunk kívül, azoknak leginkább lengyel rendszámú autójuk van. az egyik képen a három lakótárs, Ksenia és Stas, az ukrán pár, valamint Lilit, aki egy örmény lány.

Mama (1926-2013)

mindenféle

nekikezdődött a harmadik hét, hülyének tűnik ez így, mintha valami terhesség lenne. amúgy nem harmadik hétnek tűnik, de mintha itt lennék már jó ideje, by the way, sütött ma a nap, ettől a nap egyik fele igen jóra sikeredett. megtaláltam a legunalmasabb volunteermunkát, három hét után semmi izgalom nincs a reggeli- és ebédelőkészítésben, minden áldott nap ugyanaz a kaja, ugyanaz a sajt, ugyanaz a hús, ugyanaz a kétféle zöldség, na ebből legyél kreatív. önkéntesünk pedig nyilván a kaján spórol, és bent eszik, természetesen, mindig ugyanazt. (amúgy tényleg elkezdtünk variálgatni, van a sajtos-sonkás melegszendvics, meg a duplasajtos:))) na mindegy, amúgy még mindig tök jó. múlt hét óta már vacsoraelőkészítésre is be vagyok osztva, azt viszont tényleg nagyon csípem. A napokban kész leszek az első elszámolási projekttel, ami igazából valaki munkájának a javítgatása, sajnos igen jól megy, így sanszos, hogy nagyrészt ilyeneket fogok csinálni. kezdem látni az első félévet nagy vonalakban, milyen tréningek lesznek, melyikeket szeretném csinálni és melyikekkel háttérdolgozni, ennek örülök. kezd kevésnek tűnni ez az egy év...:)

ja, újra működik a holland telefonom! 

ürge

négyszer kezdtem ma el blogot írni, mind a négyszer közbejött valami, hopp, csak egy vécépumpa kellene a csőtörés miatt..., van-e fekete tape, ugye most akkor segítesz nyomtatni...etc. szóval jó hely ez, mindig van mit csinálni, effektíve reggel fél 8-ra jöttem ma, reggelit csinálni, most 23.10 van és fogalmam sincs, hogy ment el a nap, tehát jó volt, valószínűleg. tegnapelőtt találkoztam a mentorommal, aki igencsak ódzkodik attól, hogy így hívjam, mert igazából coachingot tanul, és csak "gyakorolni" akar velem, hát felőlem aztán.. szóval egy órán keresztül kellett különböző kérdésekre válaszolni, nem lehetek egy klinikai eset, ezután a beszélgetés után kifejezetten tipikusnak mondanám magam, hisz elég gyorsan be tudta lőni, milyen "kategóriába" is tartozom. tegnap aztán a Group Wise-osokkal voltunk Amsterdamban, viszonylag jó volt, azt leszámítva, hogy rettentő hideg volt, és sületlen volt a pizza, amit kaptunk. De azért félévente egy napot el tudok szöszölni Amsterdamban, kábé ez a max. 

ma levágtam egy jókora darabot az ujjamból, rá egy percre a srác, akivel be voltam osztva a konyhai feladatokat ellátni, gyakorlatilag teljesen lelépett, és ott hagyott, hogy neki most elég. ja, akkor jó. akkor volt a csőtörés, szóval nem tudtam, mit cserélgessek inkább, a kötést az ujjamon, vagy a mosatlanokat a gépben. lövésem nincs, mit csináltam délután, de most 23.16 van, és egy negyed órája ültem le adminisztrálni. szóval előszeretettel ajánlom mindenkinek e helyet, aki úgy érzi, nem bír magával. 

hallottam az otthoni hóhelyzetről, nem vicces. itt is esik, ha nem is annyi.

pluszmínusz, feedback meg a többi

messzemenő következtetéseket kezdek levonni mintegy nyolc nap után. ez volt eddig a legrosszabb, de valahol a legjobb nap is eddig. szombaton kezdődött egy tréning, ami miatt ugrott a hétvége, egye fene, elég klassz emberek, úgysem tudok aludni, szóval miért ne. a visszajelzéseket sosem azoktól kapod, akiknek adniuk kéne, ezzel engem speciel a halálba lehet kergetni. mindamellett, hogy nyolc nap után oda is el lehet jutni, hogy rögtön tudod, hisz nagy részük már fél éve van itt, hogy kinek mi a szeretetnyelve, és így közöl veled mindent. egy-két kivétellel az ölelgetés általános, tudjuk egymásról, kinek lehet a vállán sírni, anélkül, hogy bármit is kérdezne (kipróbáltam, tényleg), ki az, aki tényleg mindent elmond, ha rólad volt szó egy megbeszélésen, és ki az, aki nem akarja sosenem, hogy úgy menjél haza, hogy nem szóltál. kicsit átmentem ilyen analizálgatósba, de lévén, hogy szinte csak Zsuzsi olvassa ezt a blogot, ő meg úgyis ért, nem baj.

jó helyen vagyok, és nem is akarnék most máshol lenni, valahol azért szerintem ez a lényeg. valahogy ráleltem, hogy itt tényleg tizenhat különböző dolgot csinálhatok egy nap, és mindig lesz, amelyikre nem tudok munkaként tekinteni, mondjuk nyilván az ember hozzáállásán is múlik.. vagyis a tapasztalat ez. néhány önkivel beszélgetve elég hamar világossá vált, hogy az átlaghoz képest igen hamar megtaláltam a helyem a rendszerben, mondjuk pont Kingának írtam valamelyik nap, hogy szerintem valahol az önkéntes az a keró és a nem hívő ember között van félúton, ami, ha ezt még egyszer elolvasom, egy baromság, de érzésekben és hozzáállásban mégis vélek némi pozitív dolgokat felfedezni. ami ma mindenképp újra beigazolódott, hogy akármi van, Isten nem hagy téged egyedül az út szélén álldogálni, hanem mindig odaküld melléd embereket. amit viszont biztos, hogy meg kell tanulnom, (és nem csak itt, hanem alapból,) hogy ezek az emberek tényleg pont annyi időre, pont akkor kellenek melléd. és igen, el fog menni 12 nap után, vagy egy fél év után, de nincs ezzel semmi baj.

rest in peace

nem én voltam családunk legnagyobb Republic rajongója, mégis sok szép koncertélményem van velük, mai napig keresek egy dalt, amit Tóth Zoli énekelt egyszer a Roosevelt téren, és azóta sem tudok rájönni, pontosan melyik is volt, de ott szerettem meg őket igazán, kábé 10 éve. emlékszem, hogy Pepo az angol érettségijén Cipőről beszélt, hogy Zsuzsival mennyire szerettük az Arénabeli koncertet, hogy Rogier valahogy velük szerette meg igazán a magyar könnyűzenét. nem jó ez így. nyugodj békében, Cipő.

cím

van cím, ahova lehet küldeni mindent,
Zeesserweg 12, Ommen, 7731 BG, The Netherlands

mondjuk nem tudom, mit tudnátok, de szóval ez az. csak azt is rá kell írni, hogy Olde Vechte Foundation, meg az én nevemet is (nem kell a hivatalosat:)), ha nekem külditek...:P

cheers

sok

megjött a másik két új EVS-es, Ksenia és Stas, szóval nem én vagyok az egyedüli új - amennyire újnak tudod érezni magad, amikor reggel 9-re bemész és este 20.50-kor eljössz, hogy 21-ig még beérj a boltba enni venni, ergo találtál magadnak elég munkát egy napra (6 órányit kellene, amúgy.) szóval vaksötétben hazabringázni, és közben azon gondolkodni, hogy hány nap fogom még megbánni, hogy beiratkoztam az egyetemre idén is, az nem annyira jó érzés. Mirek tegnap megjegyezte, hogy szerinte nem lenne hátrány, ha nem első héten kezdeném el már túlvállalni magam, énszerintem sem, ha nem holnap kezdődne el a tréning, aminek a paperworkjére első blikkre igent mondtam, szóval emberek, tessék figyelni. 

ma megjött Nasco is, aki Ksenián túl szintén szobatárs volt januárban, csak Évi hiányzik a szobából. Szóval így vagyunk. megyünk előre. nagyon-nagyon más, nemigen akarnék most máshol lenni, de azért fura még bármit mondani a negyedik napon. olyan mintha egy egy évig tartó táborszerűség lenne, ezt, azt hiszem, várnom kéne, hogy valahova átforduljon. és valahogy barátkozni a reggeli szembeszéllel, ami 6 km-en át akkor is elkezd nyomasztani, ha közben énekelsz.

féltőn szeret ő

nem szoktam ám ennyit írni egy nap, csak most olvasom a 2 Mózest, és van két igevers, ami szép nagyon, ezért ideteszem, hogy gyönyörködjetek benne Ti is: 

"És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok." 2Móz 33, 22

"Nem szabad leborulnod más isten előtt, mert az ÚR, akinek Féltőn-szerető a neve, féltőn szerető Isten." 2Móz 34, 14 

készek

jelenleg folyik a conversation itthon, mert az örmény lány kitalálta, hogy egy óra kinti munka sok, és még életében nem csinált ilyen jellegű munkát, mint amit most. (jelentem: leveleket gereblyéztünk ma kábé másfél órán át, gyönyörű ragyogó napsütésben. hát, igen más világból jövünk, ez biztos. náluk inkább a férfiak dolgoznak, s nem a nők, akik (szerintem "csak") a gyerekekre vigyáznak, háztartást tartanak rendben meg ilyenek, amibe mondjuk egy magamfajta biztos, hogy három hónap alatt belekattanna. de bírom a cseh srácot, mert őneki meg olyan szofisztikált kérdései vannak, hogy ha magyarul tenné fel sem érteném, a lány pedig mindig kiakad (mondjuk kérdezzetek meg két hónap múlva, hogy akkor is még mókásnak találom-e).

wá, hihetetlenek. 

érzem már, hogy el kéne kezdenem beadandókat termelni, mert kitaláltam már magamnak dolgokat, amiket csinálni fogok itt, s persze nem a 9-15-ig tartandó időszakosakat választom, rendszerint.

itt

üzenem minden aggódónak és érdeklődőnek, itt vagyok már. elhagyva a festői szépségű városokat, úgymint Tatabánya:P, Győr, Bécs meg a többi, éjjelre elérkeztünk Münchenbe, ahol át kellett szállni, majd végre aludhattam, Utrechtig, és gyakorlatilag a határig sikerült is. Utrechtben szereztem be reggelit (nem hátrány elegendő kaját magaddal vinni egy 17 órás vonatútra..), kikötődött cipőfűzővel, négy csomaggal, tüsszögve külön élmény Utrecht Centraal a hétfő reggeli csúcsban.. 

na de végülis eljutottam Ommenig, kettő egész oldalt elolvastam Terrin De bewaker-jéből, ma már sikeresen intéztünk bankszámlát és kevésbé sikeresen biciklit, de tulajdonképpen eljutottunk haza, ami egy jó 20 perc bringázás az Olde Vechtétől, külön élmény lesz mindez az áprilisi esőzések idején:), a szobám mérete megegyezik egy franciágyéval, de legalább befér minden, van meleg víz, fűtés, két lakótárs (egy lengyel vagy cseh srác, még nem döntöttem el, és egy örmény lány), akik előszeretettel éneklik túl az üvöltő zenét - de legalább jó az ízlésük.

goodbye

Schatjes, 

vigyázzatok Magatokra, ne embereknek higgyetek, legyetek jók, látogassatok meg, írjatok (helyesen), igyekszem írni rendszeresen (kinek mi a rendszeres..:)), küldöm szeretettel Nektek ezt a dalt. 

For you
It's all in a day
One day in a life
It's all in the one word
The one word is goodbye
For me
It's all in what you say
You've tried to be kind
It's all in the words
From the lips that once touched mine with a sigh
Goodbye
For you
It's all in your face
The laugh and worry lines
It's all in the word
You hope will make you young again
Goodbye
It's all in the play
Someone speaks the line
It's all in the one word
That stops and steals the time
Goodbye
Goodbye
Goodbye
For me
It's all in a day
It's the part in life
It's all in the word
To fate and circumstance resigned
Goodbye

hülye én

az nagyon béna, hogy azt a kapcsolatot siratja meg az ember, amiről tudja, hogy nem bír ki egy évet külön. [pláne, ha már azelőtt (nagyon) elcseszi, hogy elmenne.]

a többi meg milyen frankó, kis stabil. tegnap-ma voltam Veszprémben Bandesznál, 10,5 éve a leglököttebb jóbarátom. ennyire öregek vagyunk. illetve én, mert ő ugye 5 nappal lemaradt.

voltam ma vezetni, holnap lenne a forgalmi vizsga, de közös megegyezéssel (én és én), úgy döntöttünk, hogy egyrészt nem csinálunk hülyét magunkból (még jobban), másrészt pedig tökre szeretek ahhoz vezetni, hogy egyszer majd szuperjól vezessek. most rettenetes bizonytalan vagyok még, ha elkezd mellettem telefonálni az oktatóm, és nem arra figyel, hogy az előttem álló BMW-től kábé öt centire állhatok.. persze, csomó pénz bukfenc ez most, ami sajnos sosem érdekelt; de egy végtelen jó érzés volt ma úgy menni, hogy nincs benne az a feszültség, ami alapvetően végigkíséri ezt a hetet, és tök jó volt autókázni, csak mert tudtam, hogy nincs tétje. ettől visszatért a birkatürelmem, és minden további nélkül megjártuk a Moszkvától Budafokig egész Budát.:) 

hát így. szerintem az év eddigi legjobb döntését hoztam meg ezzel, legalább nem ölök meg senkit. a feszültség úgyis a tetőfokán még itt az éves magyar finisben. 

el lehet cseszni annyira, hogy arra sem tudod megkérni már, hogy imádkozzon érted, mert nem lenne őszinte. ilyenkor úgy nem marad egy kicsit hited. és tényleg senkit nem hibáztathatsz magadon kívül.

january 2013

reg nem irtam, nem hoztam laptopot, osszetort. most 21 nap Hollandia, 10 ebbol Ommenben, Coaching in action trening a Youth in Action kereteben. A tobbi itthon. Ittitthon. Ommenbe ket hete hetfon erkeztem, vagyis jan. 7-en este, szinte tuszkolni kellett, annyira nem akartam. Rogier legalabbis igy latja, utolag. Persze magaban biztosabb az ember, tudtam, hogy abbol csak jo sulhet ki, ha nem akarok menni. Kb 21 ora korul megerkeztem, a masik magyar lany a folyoson ket puszival fogad. Tehat akkor itthon vagyunk. :)

12 orszag, orszagonkent 2-2 fo, ha a franciakat nem nezem, mi voltunk a legnyugatibbak. Rajtunk kivul Moldova, Romania, Ukrajna, Torokorszag, Gruzia, Franciaorszag, Feheroroszorszag, Lettorszag, Gorogorszag, Ormenyorszag, Azerbajdzsan kepviseltette magat, valamilyen onkentesseggel foglalkozo szervezeti tagokkal. (foleg EVS.)

kicsit most atfutott az agyamon, hogy mennyi lenne, ha leirnam, es mennyi van meg a memoriamban valojaban, ti. az a helyzet, hogy nemigen sikerult szerintem mindent megjegyeznem, nap vegere olyan sokminden tortent, hogy nem tudtam vegiggondolni, hogy mi mindent is csinaltunk aznap. mondjuk ez a jobb verzio, nyilvan.

na mindegy, nehany a csudaklassz dolgok kozul: a mi szobank volt a legklasszabb szoba, effektive hianyzanak a kozos mosasok (meg ha nehany vilagos szinu dolgot sikerult is utolso ejjel kekke varazsolni...sok-sok sorry, Nasko, it wasn´t me..), szoval negyen voltunk a szobaban, a ket magyar lany, egy ukran lany es egy bolgar srac (nem, Bulgaria nem volt resztvevo orszag, Nasko trener-asszisztens volt). megha a roomparty nem is jott ossze, reszekben leszunk mi meg Ommenben..:))), nyilvan a sok jo kozul meg az egyik legjobb, hogy 9 napon at mondogattam Lucnek, a francia sracnak, hogy keresgetem a helyet, hogy hova menjek EVS-sel, es Fro. az egyik elso helyen szerepel, majd 10. napra sikerult eljutnom oda, hogy de hat banyek, itt vagyok, ezt akarom rendesen megtanulni, mi a turora varok, csak ide, vissza. Projektiras, treningszervezes, kiserdo, coaching. Yes.

David, a gruz srac nemreg ment haza, Anna, jelenlegi EVSser itt, ormeny, szinten felsorolt minden pro es kontrat. Hagytam csak korvonalazodni. Hogy erosodjon meg egy kicsit, ha tenyleg ez az.

Hazajottem, masnap irtam egy e-mailt a fotrenernek, Marconak. A hely mar megvan, az idopont alakul. Ha egyszercsak elmegyek, itt talaltok.